"Szerelem a gyász árnyékában" – Interjú Victoria Green íróval
Victoria Green, a Szív-hangok regénysorozat szerzője, egy mélyen érzelmes és lélekemelő történeteken keresztül vezeti olvasóit a gyász és a megbocsátás útján. Új regénye az Emlékezz a szíveddel! a nehéz, de felemelő utat mutatja be, ahogyan a múlt sebei begyógyulhatnak, és helyet adhatnak egy új kezdetnek.
Az interjúban az író mesél a gyász feldolgozásáról, a szereplők bonyolult kapcsolatáról, és arról, mit is jelent valójában szívvel emlékezni.
1. A könyved központi gondolata, hogy a múlt elengedése nélkül nem találhatunk rá a jövőnkre. Mi inspirált arra, hogy a gyász árnyékában kibontakozó szerelemről írj, és milyen üzenetet szeretnél közvetíteni az olvasóknak a megbocsátás útjáról?
VG: A gyász és a szerelem számomra mindig is két, egymástól látszólag távol álló érzés volt, mégis azt tapasztaltam, hogy gyakran kéz a kézben járnak. A veszteség után az ember szíve üres marad, és abban az ürességben gyakran ott lüktet a vágy az újrakezdésre. Az Emlékezz a szíveddel megszületését az a felismerés inspirálta, hogy a múlt terheit nem tudjuk egyszerűen kitörölni, de megtanulhatunk együtt élni velük, és így helyet adni valami újnak – akár a szerelemnek is.
Az üzenet, amelyet az olvasóknak szeretnék közvetíteni, az, hogy a megbocsátás nem felejtést jelent, hanem azt, hogy szabadulást adunk magunknak. A múlt sebeinek elengedése nélkül nem találunk rá a saját jövőnkre, és nem tudjuk igazán szeretni sem magunkat, sem másokat. A szereplőim történetében a gyász árnyékában születő szerelem nem tagadja meg a fájdalmat, hanem annak ellenére bontakozik ki – ez a törékeny, mégis erős emberi lélek bizonyítéka.
2. A történetben Anna és Levi kapcsolata rendkívül bonyolult Zsolt elvesztése miatt. Mennyire volt nehéz megírni egy ilyen összetett, érzelmi falakkal teli kapcsolatot? Mi a legnagyobb kihívás egy olyan szerelem ábrázolásában, ahol a gyász és a bűntudat is jelen van?
VG: Anna és Levi kapcsolatát megírni számomra egyfajta érzelmi utazás volt. A gyász és a bűntudat jelenléte miatt ez a szerelem nem tudott tisztán és egyszerűen kibontakozni, hiszen minden közeledést árnyék kísért. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy hitelesen ábrázoljam: miként próbál két ember egymásra találni, miközben ott él bennük valaki más emléke, és a szívükben egyszerre van jelen a vágy és a tiltás.
Nehéz volt egyensúlyt találni a fájdalom és a remény között. Fontosnak éreztem, hogy a veszteség súlya végig érezhető maradjon a történetben. Anna és Levi története arról szól, hogy a gyász és a bűntudat falai mögött is létezik út az összekapcsolódás felé – lassú, törékeny és sokszor fájdalmas út, de épp ezért annyira emberi és valódi.
3. A fülszövegben egy fontos mondat szerepel: "néha csak akkor találhatjuk meg önmagunkat és a másikat, ha nemcsak az eszünkkel, hanem a szívünkkel is emlékezünk." Ez a gondolat hogyan vált a történet fő mozgatórugójává, és mit jelent számodra ez a mondat személyesen, mint író?
VG: Ez a mondat számomra az Emlékezz a szíveddel esszenciája. Amikor gyászról, bűntudatról és szerelemről írok, mindig ott van bennem a kérdés: mi az, ami valóban megőrződik bennünk abból, akit elveszítettünk? Az eszünkkel gyakran csak a tényeket hordozzuk tovább – mikor történt, hogyan történt –, de a szívünkben ott élnek a pillanatok, a rezdülések, az érzések, amelyek meghatároznak minket.
A történet fő mozgatórugója az, hogy Anna és Levi képesek-e nemcsak a veszteség tényét hordozni, hanem szívből is emlékezni arra, amit Zsolt jelentett számukra. Ez a fajta emlékezés nem bezárja őket a múltba, hanem épp ellenkezőleg: segít tovább élni, és lehetőséget ad arra, hogy egymásban új otthont találjanak.
Személyesen, íróként ez a mondat arra emlékeztet, hogy az írásban is a szívnek kell vezetnie. Az ész megmutatja a történet logikáját, de a szív adja hozzá azt a mélységet, ami miatt valóban megérinthet valakit.
4. A könyvben megjelenik egy titokzatos idegen, Adrián is, akinek a múltja szintén kihatással van mindenki életére. Hogyan segít Adrián karaktere abban, hogy a főszereplők végül szembenézzenek a saját démonaikkal?
VG: Számomra Adrián egyfajta katalizátor: nélküle Anna és Levi talán soha nem kényszerültek volna arra, hogy ilyen mélyen megértsék önmagukat és egymást. Az ő árnyékában derül ki, hogy a szeretet csak akkor tud győzni, ha van bátorság szembenézni a legsötétebb sebekkel is.
5. A könyved műfaja romantikus dráma. Milyen hangulatra számíthatnak az olvasók a történetben, és ha egyetlen dalt kellene választanod, ami a legjobban illik a regény hangulatához, melyik lenne az?
VG: Az Emlékezz a szíveddel hangulata mélyen érzelmes és drámai: egyszerre szól a gyászról, a veszteség feldolgozásáról és arról a reményről, amely a legnehezebb pillanatokban is megcsillan. Az olvasók egy olyan történetre számíthatnak, ahol a fájdalom mellett ott lüktet a szerelem ereje, és ahol a legnagyobb küzdelem nem a külvilággal, hanem a saját szívünkkel zajlik.
Ha egyetlen dalt kellene választanom, amely a regény hangulatát leginkább visszaadja, akkor egy lírai, melankolikus, ugyanakkor felemelő dallamot említenék – olyat, ami lassan bontakozik ki, és egyszerre hordozza a múlt súlyát és a jövő ígéretét. Számomra ez a történet egy olyan dal lenne, amelyben a szomorúság és a remény kéz a kézben járnak.
Köszönjük szépen a közreműködést Vikinek!