A főszereplőd, Mia Collins a múltban hozott rossz döntései elől menekül, és megtanulta, hogy csak magára számíthat. Milyen üzenetet szerettél volna közvetíteni a karaktere belső küzdelmén keresztül? Azt, hogy mennyire fontos elfogadni, hogy néha mégis szükségünk van mások segítségére vagy az önállóságot és talpraesettséget közvetítenéd?

VCS:  Egy kifejezett problémára szerettem volna felhívni a figyelmet, amit még nem írnék le, hogy ne spoilerezzek. De a lényeg, hogy meg szerettem volna mutatni, hogy a leglehetetlenebb helyzetekből is van kiút, ha nem félünk segítséget kérni. Bár hiszem, hogy olykor nekünk kell megmentenünk saját magunkat, de fontos, hogy segítséget se féljünk kérni, amikor érezzük, hogy egyedül nem tudunk megbirkózni egy problémával.

A romantikus szál a rideg főnökkel, aki egyben Mia legjobb barátnőjének bátyja, igazi "enemies to lovers" kapcsolatot ígér. Milyen kihívásokkal járt megírni ezt a dinamikát, és miért érezted fontosnak, hogy a szerelem egy ilyen feszült, ellenségeskedő alapból induljon ki?

VCS:  Mia és Botond már a Téveszmékben is ellenségeskednek, az azonban nem derült ki, hogy pontosan miért. Az Észérvek első fejezetében olvashatjuk majd Mia állásinterjúját, ahol elindult ez a gyűlölet. Már a jegyzetelésnél is tudtam, hogy nekik utálniuk kell egymást, mivel mindketten sokat sérültek a múltban, ezért tele vannak előítélettel a másik irányába - ami szép lassan megszűnik majd.

A történet megtört lelkekről szól, akiknek meg kell küzdeniük a másik démonaival is. Hogyan építetted fel a történetet úgy, hogy mindkét főszereplő múltbéli traumái és titkai hitelesen formálják a jelenlegi döntéseiket és kapcsolataikat?

VCS:  Ennél a könyvemnél mindkét főszereplő sokat kapott “belőlem”, ezért úgy érzem, hogy erőlködés nélkül is tudtam mindig, hogy mikor mit cselekednének. Biztos vagyok benne, hogy sokan máshogy alakítanának egy-két jelenetet benne, de én úgy éreztem, hogy nem adhatják meg magukat az érzéseiknek túl hamar, mivel az szembe menne azzal, hogy évekig milyen zárkózottan éltek.

A fülszöveg utal egy "végzetes következményre", ami a múltban történt, és ami miatt Mia a mai napig menekül. Elárulhatnál anélkül, hogy spoilereznél, hogy mi volt az a fő inspiráció vagy gondolat, ami ehhez a központi, titokzatos eseményhez vezetett a történetben?

VCS:  Mia múltját megismerhetjük majd visszaemlékezéseken keresztül, ami tökéletesen bemutatja, hogyan alakulhat ki egy olyan helyzet egy ember életében, amiről már korábban is beszéltem. A fő inspirációm az volt, hogy szerettem volna bemutatni, milyen következményei lehetnek annak, ha nem kérünk időben segítséget, hanem megpróbálunk túlélni.

Felteszel egy kulcsfontosságú kérdést: "vajon képes két, megtört lélek megküzdeni a másik démonaival is - vagy számukra nincs esély egy boldog befejezésre?" Szerinted a boldog befejezéshez elengedhetetlen a múlt teljes feldolgozása, vagy egy új szerelem segíthet továbblépni a múlt sebein?

VCS:  Számomra ez a kettő kéz a kézben jár. Úgy gondolom, hogy mindenképpen szükséges a múlt maradéktalan feldolgozása egy boldog, teljes élethez, azonban rengeteget segíthet ebben egy olyan társ, akivel egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatba kezdhetünk.

Köszönjük a közreműködést, Csenge!

Téveszmék

Végh Csenge

Megrendelem a könyvet

Észérvek

Végh Csenge

Megrendelem a könyvet