A tökéletes karácsony titka - Interjú Varga Gy. Brian szerzővel

A könyv két önálló történetet tartalmaz. Mi inspirált arra, hogy két különálló, mégis közös hangulatú kisregényt adj ki egy kötetben, ahelyett, hogy egyetlen, összefüggő regényt írtál volna?

VGYB: Nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, mind írni, mind olvasni. Az eddigi regényeimben hosszabb időszakot ölel fel a cselekmény, a karácsony pedig csak néhány nap. Egyrészt tehát gyakorlati okból: amikor megírtam azt a két történetet, íróként még nem éreztem késznek magam arra, hogy néhány napot elhúzzak mondjuk háromszáz oldalra. Másrészt, amikor elkezdtem az egyiket, már jött a másik ötlete, és azt is szerettem volna elmesélni, így két rövidebb történet kerekedett ki belőlük.

A fülszöveg alapján a Hazamegyek karácsonyra című történet egy múltbeli csalódásról és a hazatérés varázsáról szól. Brigi karaktere a magányból indul. Mennyire fontos, hogy a karakter a saját erejéből induljon el a gyógyulás útján, és hogyan befolyásolja ezt a folyamatot a testvére visszatérése?

VGYB: Mi, írók a karaktereinkkel mindig valamilyen embertípust ábrázolunk, és ahogy a valóságban, úgy a regényekben is éppen annyira különbözőek, összetettek. Brigi fiatal kora ellenére bezárkózik, és ugyan a környezetében lévők próbálnak ezen segíteni, de az, hogy neki mi a jó, csak maga tudja. Neki kell rájönnie, hogy nyit-e mások felé, és hogy ez milyen hatással van a saját életére. A testvére tervezett visszatérése pedig nagyban befolyásolja ezt, ő ugyanis egy hóvihar miatt nem tud hazautazni, s miközben Brigi őt várja, találkozik egy férfival, aki megpróbálja áttörni a lány által emelt falakat.

Az A karácsonyi levél főszereplője Evelin, aki egy látszólag tökéletes életet él. Milyen üzenetet szerettél volna átadni azzal kapcsolatban, hogy a boldog külső mögött gyakran nehézségek rejtőznek?

VGYB: A mai világban sokan arra törekednek, hogy szép, kényelmes környezetben éljenek. Mások látják a gyönyörű házat, a csillogást. Azt azonban senki nem látja, mi van a háttérben. Attól, hogy valaki így él, nem biztos, hogy boldog, mert azt, hogy mi van mögötte, senki sem teszi közzé. Nagyon sok házasság végződik válással, és amiről még kevesebben beszélnek, az a testi vagy lelki bántalmazás. Hiába a gazdagság, ha amögött nincs valódi szeretet és tisztelet.

A történetekben egyaránt hangsúlyos szerepet kap a karácsonyi csoda. Mit jelent ez a fogalom számodra, és hogyan jelenik meg Brigi és Evelin életében, túl a hagyományos értelemben vett csodán?

VGYB: A karácsonyi csoda számomra maga a várakozás, a hangulat, az ízek és az illatok összessége. Amikor néhány hétre díszbe öltözik az otthon, és vele együtt az ember lelke is. Olyankor, azt hiszem, egy kicsit még jobban szeretünk, nyitottabbak, elnézőek, érzelmesebbek vagyunk. Brigi és Evelin esetében ez a dolog az életükben bekövetkező változásban jelenik meg: mindketten képesek lesznek arra, hogy maguk mögött hagyják a múltat, továbblépjenek, új fejezetet nyissanak.

Az A karácsonyi levél című kisregényben a cselekmény egy könyvben talált levél köré épül. Honnan jött ez a különleges ötlet? Milyen szimbolikus jelentőséget tulajdonítasz annak, hogy a sors egy rég elfeledett üzenet formájában szólítja meg a szereplőket?

VGYB: Előfordul, hogy az antikvár vagy a könyvtárból kikölcsönzött könyvekben képeslapot, naptárt, különféle cetliket találunk. Eljátszadoztam hát a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy idegen ember üzenetét olvashatnánk el? Végiggondolhatjuk, mi mit tettünk volna, mit írtunk volna... és ha a saját életünkre kivetítjük az olvasottakat, akár még arra is rájöhetünk, jó irányba haladunk-e, vagy esetleg változtatni kellene néhány dolgon. Ez olyasmi, mint amikor az ember találkozik valamivel, amire azt mondja, ez egy égi jel, ami megerősít valamilyen elhatározásban.

A két kisregény valódi ajándék a léleknek – áll a könyv ajánlásában. Milyen érzéssel vagy gondolattal szeretnéd, ha az olvasók felállnának a könyv mellől, miután mindkét történetet elolvasták?

VGYB: Ha csak annyit mond egy olvasó, hogy szórakoztató volt és tetszett a könyv, már annak is örülök, de természetesen még jobban megérint, amikor egy-egy ilyen történet után valaki feláll és azt mondja, hogy ő is hisz még ugyanezekben az értékekben: az összetartásban, a szeretetben és a megbocsátásban.

Köszönjük a közreműködést, Gyuri!