A versek, mint a lélek gyógyító tükrei – Hogyan segít az írás a belső békében?

Az érzelmek, a belső vívódások és a magány mindannyiunk életének részei. De mi történik, ha ezek a mélységek versek formájában öltenek testet? Sükösd Tünde költővel, a Lelkem hangjai című kötet szerzőjével beszélgettünk arról, hogyan válhat az írás valóságos terápiává. Ismerje meg személyes tapasztalatait arról, hogyan születik vers a csendes pillanatokból, melyek a legnehezebb érzelmek papírra vetésekor, és miként segíti a költészet az önismereti utat.

A költészet terápiás ereje: Kiírni magunkból a fájdalmat, befogadni a gyógyulást

Sükösd Tünde: Szerintem terápia megírni ezeket a verseket, mert mondhatni kiírom magamból a rossz érzéseket, amik gyötörnek, így könnyebb elengedni őket. Pont ezen okból írok kevesebb boldog verset, mert azokhoz az érzésekhez jobban ragaszkodom. De ugyanakkor olvasni is terápia. Más által írt verseket azért szeretek olvasni, mert kizökkent a saját gondolataimból, más szemszögeket is megvilágít, ami mindig érdekes és izgalmas. A hétköznapokban alig van időnk, rohanunk, nem tudjuk úgy megélni a pillanatokat, ahogy szeretnénk. Erre nyújt lehetőséget akár a vers írás, akár vers olvasás.

A csend és a megfigyelés fontossága: A vers születése a hétköznapokból

Sükösd Tünde: Általában csak úgy a semmiből jön egy gondolat, amit ha szerencsém van, éppen van időm leírni. Ha nincs, akkor marad az “én versem”, mert egyébként egészen biztosan elfelejtem és soha többé nem jut eszembe. Általában egyébként akkor jön az ihlet, ha csend vesz körül, de inspiráló lehet akár egy dal, egy film is.

A lélek rezdülései a lapokon: Szerelem, veszteség, remény – Melyik a legnehezebb?

Sükösd Tünde: Mint azt már említettem, a sokszínűségre törekedtem a versek válogatásánál, így egész sokféle érzelem jelenik meg a kötet lapjain. A legnehezebb nekem mindig a jó érzéseket papírra vetni, vagy a nagyon mély, rossz érzéseimet. Visszaolvasni a legnagyobb megpróbáltatás. Rendszeresen sírva fakadok a verseimtől. A verseskötet bemutatóján szinte végig azt mormoltam magamban, hogy csak “ne sírj, ne sírj!”

A versírás mint önismereti utazás: Hogyan változtat meg az alkotás?

Sükösd Tünde: Segít a rossz érzéseket elhalványítani és elengedni. Egyébként sem vagyok haragtartó vagy bosszúálló ember. Tüskék azért akadnak a szívemen, lelkemen. A versírás óriási segítség ezek begyógyításában. Fontos azonban, hogy ezekhez sok időnek kell eltelni, hogy egy ilyen rossz érzésről írni tudjak. Nem úgy működik, hogy ma valaki megbántott, írok róla egy verset holnap és el is van felejtve a dolog. Ha túl hamar írok az adott témáról, akkor nem jobbat teszek vele, hanem inkább ártok magamnak. És egyébként is én túl érzelmes ember vagyok. Hajlamos a túlzásokra. Az idő segít egészségesebb mederbe terelni az érzelmeimet. Az után következhet az írás.

Köszönjük az izgalmas gondolatokat, Tünde!

Vissza