A vers a pusztába kiáltott szó? A költő és az olvasó rejtett párbeszéde – Interjú Sükösd Tündével

A Lelkem hangjai verseskötet fülszövegében azt írod, a versek az érzéseidről szólnak, mégis "nem olvasható ki a sorok közül a háttér". Hogyan navigálsz a személyes megnyílás és az olvasó számára fenntartott rejtély között?

ST: Nem navigálok. A verseknek pont ez a szépsége szerintem, hogy habár a költő érzelmeiről (legyen az elképzelt vagy valós érzelem) szólnak, mégsem tudhatjuk pontosan, milyen életesemények állnak a háttérben, kinek, vagy kiről szólnak. Úgy érzem, hogy nem is az a lényegi kérdés egy vers olvasása közben, hogy mire gondolhatott a költő?, sokkal inkább, hogy bennünk, olvasókban milyen érzelmeket ébreszt, milyen emlékeket idéz?

Hiszel abban, hogy a vers igazi értelmét az olvasóban születő érzés adja meg. Milyen visszajelzésre vágysz leginkább, amikor valaki elolvassa a verseidet?

ST: Kíváncsi vagyok, mennyire tud azonosulni más is az én érzelmeimből született versekkel. Minden visszajelzés jól esik. Akkor is, ha nem nyerte el az olvasó tetszését. Én sem gondolom, érzem kétszer ugyanazt, ha többször olvasok el egy verset. Ez nagyban függ az adott pillanati lelki állapotomtól. A visszajelzések viszont fontosak. Anélkül kicsit olyan, mintha a pusztába kiáltanék, de senki sem lenne körülöttem kilométereken belül.

A Jamaica című romantikus regényeddel egy teljesen más műfajban alkottál. Mi inspirált arra, hogy a verseid mellett egy regényt írj, és mennyire volt más ez a kreatív folyamat?

ST: A Jamaica eredetileg egy novellának indult, mondhatni viccből. Aztán még egy novella lett, és mégegy. Így állt össze végül egy regénnyé. Eszem ágában sem volt regényt írni, de így alakult. Az első regényem, amit valóban regényként kezdtem írni, az az Elhagyva címet viseli. Még középiskolás koromban kezdtem el megírni, és nemrégiben fejeztem be az írását. Ez még nem került kiadásra. Teljességgel más, mint a Jamaica. A közös bennük, hogy ebből is rengeteget tanulhatunk emberi értékekről, kitartásról, barátságról, szeretetről. Nem tervezem még a megjelenését. Annyit elárulok, hogy én nagyon szeretem. Ez 100% kitalált történet, kitalált szereplőkkel.

A Lelkem hangjai egy válogatott verseskötet, amiben már publikált és új versek is helyet kaptak. Milyen szempontok alapján válogattad össze a verseket a kötetbe?

ST: Igyekeztem a lehető leg választékosabban csokorba szedni az általam legszebbnek vélt verseim. Vannak közöttük régi darabok és viszonylag újak. Szomorúak és vidámak. Biztatóak és komorabbak. De egyébként a verseim többségének a vége pozitív hangvételű szokott lenni még akkor is, ha az amúgy egy szomorú érzelemeket leíró vers. Persze kivételek akadnak. A választékosság, sokszínűség volt a fő szempont, hogy mindenki találhasson az éppen fennálló lelkiállapotának megfelelő darabot a kötetben.

A Jamaica kapcsán van-e valós élményed vagy egy konkrét utazás, ami inspirálta a regény cselekményét és a főhősök közötti kémiát?

ST: Nincs valós élményem. Sosem jártam Jamaicában és valószínűleg nem is fogok. Régebben szerettem volna elutazni oda, miután megírtam a novellákat. Ma már nem tartom reális, megvalósítható álomnak. Nekem maga az írás volt az utazás.

Köszönjük szépen a közreműködést, Tündi!