A Sorsok Tükre sorozat második része minden téren felér a mesés első könyv által felállított szintig, akinek az tetszett, azok ebben sem fognak csalódni. Az Árnyak története tovább folytatódik, immáron azonban egy teljesen új világban. Egy világban, mely oly annyira más, melyet sokkal inkább átjár a mágia, s melyet az emberek dominálta Vysterá-hoz képest más népek népesítenek be. Bizonyos szempontból ez a világ sokkal jobban magán viseli egy tipikus fantázia világ jegyeit, mint az első könyv színtere. Különféle elfek, démonok, angyalok tudják honuknak ezt a világot megannyi más mágikus szerzet mellett, de ugyan így nem hiányoznak az istenségek sem. Ugyanakkor nem hat teljesen idegennek sem, mivel az olvasás közben hamar kiderül, hogy a megannyi különbség ellenére azért nem is egy közös vonás is akad az új Maeronth és a régi Vystera között.
Hőseinknek ebbe az új világba belecsöppenve kell helyt állniuk, és amint az sejthetjük, ez nem egy egyszerű folyamat még a legendás Árnyaknak sem. Egy teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen viszonyok között újfent ismeretlen segítők jó szándékára hagyatkozva kell valahogy módszert találniuk a hazajutára. Ha pedig ez nem volna önmagában máris elegendő feladat, mindezt úgy, hogy mint kiderül, egyre inkább az idővel is versenyt kell futniuk. Útjuk során Maeronth megannyi különféle, elbűvölő vagy éppen hogy rettenetes helyszínével ismerkedhetünk meg. Hőseink olyan boldog eseményeken vesznek részt, hogy, az kívánhatnánk, bár soha sem lenne vége, máskor pedig olyan halálosan veszélyes helyeken kell átvágniuk, hogy a túlélésükért szoríthatunk. Bár ebben az új világban a mágia mindent átjár és úgy tűnhet, hogy majdnem mindenki birtokolja az áldását, az írónő sikeresen oldotta meg, hogy az azt nélkülöző Árnyak és mások se tűnjenek esélytelenül gyöngéknek. Önmagukban hamar elbuknának, azonban újra és újra életmentő segítséget kapnak másoktól, idegenektől, amelynek hála sose huny ki a remény pislákoló lángja. Talán egy kicsit gyanús is, hogy a szükség óráján mindig jó helyre érkeznek, mindig akad valaki, aki megsegíti őket, egyszóval mintha maga a sors fogadná őket a kegyébe... ám a könyvet elolvasva utólag talán ez nem is éppen véletlen...
Mindezek ellenére az új világ megviseli az Árnyak legedzettebb tagjait is. Az első részhez hasonlóan az írónő itt is jó munkát végzett a csapat írásával. A karakterek továbbra is érdekesek, kidolgozottak, az új körülmények, az új akadályok pedig olyan arcukat is előcsalogatja, amit eddig nem láthattunk. Igazán elismerésre méltó, hogy bár az írónak egyszerre kell több szereplővel dolgoznia, mégse érezzük úgy, hogy egyikük-másikuk a háttérbe lenne kényszerítve a többiek javára. Ugyan persze néhány helyen ilyen sok karakter közös szerepeltetése kicsit kaotikusnak hathat, azonban a legnagyobb részt ez jól van kezelve. Az Árnyakhoz csapódó, avagy csak őket segítő karakterek is ugyan úgy érdekesek, jól kiegészítik a családot. A számomra különösen tetszett, hogy ebben a kötetben több oldal lett az ellenségek szerepeltetésének szentelve, sokkal jobban bele láthatunk a motivációikba, gondolkodásmódjukba.
Maga a könyv nyelvezet és stílusa ugyan olyan könnyen olvasható és megragadó maradt, mint amilyen az első részben is volt. Bármennyire is tűnik sötétnek a helyzet, nem hiányzik a humor, sem a karakterek egymás közötti csipkelődése sem, ahogy a románc se tűnt el. Továbbá vétek lenne nem megemlíteni az írónő által költött dalokat, melyek még élvezetesebbé teszik az olvasást. A könyv szépséges borítója és hátlapja szintúgy az író művészi képességeinek az érdemei, illetve tetszetős ábrázolásokat is találunk a fejezet elválasztásoknál is. Ugyan így nem hiányozhat az új világ térképe sem, amely igen hasznos segítségnek bizonyult az Árnyak útjának a követése folytán.
Összegezve, az Ősi Utakon az első könyvhöz hasonló módon viszi tovább a történetet, annak minden előnyével, mindeközben egy teljesen más világban szerepeltetve a karaktereket. Akinek tetszett az első rész, annak ez is el fogja nyerni az elismerését, főleg, ha az olvasó jobban szereti a mágikusabb világokat és népeket. Én személy szerint máris kíváncsian várom a harmadik részt!
Előnyök:
- Az első részhez hasonló szép írásmód
- Gyönyörű dalok
- Érdekes új és régi karakterek
- Érdekfeszítő cselekmény
- Szépséges és alaposan kidolgozott, felfedezésre váró új világ
- Az írónő saját maga rajzolta borító és hátlapja, illetve térkép
- Egyedi könyvjelző jár a könyvhöz
Hátrányok:
- A sors kegye; úgy hathat, hogy a szerencse mindig rámosolyog a hősökre, mindig pont jó helyen és időben lesz valaki, aki segít nekik
- Néhol nagyon gyorsnak érződik a cselekmények tempója. Ez főleg igaz a könyv legvégén, az ottani történéseket jobban ki lehetett volna fejteni.