Megmenti-e Luna a világot a gyógyító erejével? – Interjú Mona Matthews íróval
Mona Matthews regénye az Urban Fantasy és a YA Romantikus műfajok metszéspontján helyezkedik el, egy olyan bentlakásos iskolába invitálva az olvasókat, ahol a diákok szuperképességekkel rendelkeznek. Főhősnőnk, Luna, egy ember és egy vámpír leszármazottjaként még itt is különcnek érzi magát gyógyító ereje miatt. Interjúnkban a szerző mesél arról, miért volt fontos Luna önértékelési harca, hogyan inspirálta őt az Alkonyat a Will-lel való ősi ellenséges szerelmi szál megírásában, és miért tartogathat a látszólag jelentéktelen gyógyító erő kulcsot a szereplők megmentéséhez.
Főhősnőnk kívülállónak érzi magát a különleges képességei miatt, még a bentlakásos iskolában is. Mi inspirált Luna karakterének megalkotásában, és miért volt fontos számodra, hogy a „különlegesség” érzését ennyire hangsúlyozd?
MM: Luna egy olyan világba született, ahol a valós élet és a fantázia összekapcsolódik. Ő maga egy olyan lény, aki egy ember és egy vámpír kapcsolatából született. Mégis igyekszik beilleszkedni a „normális” emberek közé, azzal a tudattal, hogy nem árulhatja el a valódi kilétét. Amikor bekerül az iskolába, ahol a többi fiatalnak szuper képessége van, úgy érzi, hogy itt is kilóg a sorból, akár csak az emberek világában, mivel ő „csupán” gyógyítani tud, amire a magafajtának nincs is szüksége. Irigyli a társait, akik sokkal menőbb adottságokkal rendelkeznek. Az üzenet: Lehet, hogy te nem látod magad különlegesnek, de mások számára az vagy. Ami számodra jelentéktelen, az másnak akár boldogságot is adhat.
Luna élete hatalmasat változik, amikor megismeri Willt. Milyen kihívásokat tartogatott számodra ennek a két karakternek a kapcsolata?
MM: Luna és Will két olyan fajhoz tartozik, akik ősi ellenségei egymásnak. Ezzel azonban nincsenek tisztában, amikor találkoznak egymással. Valami vonzza őket egymáshoz. Amikor később kiderül, hogy Will micsoda valójában, Luna megijed, és megkérdőjelezi az érzéseit a fiú iránt. Aztán úgy dönt, hogy nem hagyja szenvedni, akkor sem, ha az ellenséghez tartozik.
Egy bentlakásos iskola, ahol mindenki “más”, izgalmas helyszín. Mi volt a legérdekesebb dolog számodra ennek a világnak a megteremtésében, és miért pont egy ilyen miliőt választottál a történetedhez?
MM: Egy iskola, egy új környezet, ráadásul eldugva, magasan a hegyek között már misztikus hangulatot kelt. Egy ódon kastély tökéletes helyszín egy ilyen történethez.
A regény tele van rejtélyekkel, titokzatos személyekkel és eltitkolt múlttal. Milyen szerepet játszik a világodban a „titok”, mint olyan, és hogyan építetted fel a regényben a rejtélyek láncolatát?
MM: A titkokat szándékosan csak fokozatosan leplezem le, hogy végig fenntartsam az olvasó feszültségét. Bár nem slow burn történet – hiszen ez egy egyrészes fantasy –, mégis fontos volt, hogy a válaszokat ne zúdítsam egyszerre, hanem jól ütemezve tárjam fel.
A regény központi kérdése: Vajon a sokáig alábecsült, rendkívüli képessége elég lesz-e ahhoz, hogy megmentse mindnyájukat? Mit üzen a könyv Luna képességeiről, és mit remélsz, mit tanulhatnak ebből az olvasók?
MM: Soha ne becsüld alá magad! Ami a számodra előnytelennek tűnik magadon/benned, az másoknak talán segíthet jobban elfogadni magukat.
A történet sokak számára ismerős lehet. Inspiráltak téged is a hasonló témájú YA (young adult) regények vagy filmek? Ha igen, mi volt a legfőbb célod a műfajon belül?
MM: Engem teljes mértékben inspirálnak az ehhez hasonló történetek. Az íráshoz az ihletet tulajdonképpen Stephenie Meyer Alkonyata adta. Nem meglepő, hogy sok történetembe belecsúszik egy kis Edward és Bella-hangulat. A célom az első szerelem erejét bemutatni – azt, amikor két ember akkor is kitart egymás mellett, ha minden ellenük szól.
Köszönjük a küzreműködés, Móni!