Mentális küzdelem a démonvilágban – Interjú Lisa Merrick

Hanna, a főszereplőd, egy nagyon érdekes karakter, aki egy kérdéses mentális állapotban lévő, fantasyrajongó lány. Mennyire volt számodra fontos, hogy egy olyan hősnőt alkoss, aki egy a hétköznapi emberek közül, és hogyan egyensúlyoztad a traumáját a könyvben megjelenő szarkasztikus humorral?

LM: Számomra minden könyvemben nagyon fontos, hogy megjelenítsek különböző mentális problémákat, állapotokat, ezzel azokhoz szeretnék elsősorban elérni, akik hasonlókon mennek keresztül, mint a karaktereim. Szerintem annyira jó, amikor egy karakterre azt tudja mondani az olvasó: végre valaki, akivel azonosulni tudok, aki olyan, mint én. Úgy gondolom, ez igazán pozitív, gyógyító hatású lehet. Hanna karaktere rávilágít olyasmire is, amivel nem mindenki akar szembenézni. A humor szerintem nagyon jó megküzdési mechanizmus, és Hanna, illetve maga az egész történet is, rendszeresen él vele. Számomra az is fontos, hogy megmutassam, a mentális problémák nem szükségszerűen úgy nyilvánulnak meg, hogy valaki feltűnően szomorú. Egy vidámnak tűnő, sokat viccelődő emberben is megbújhat rengeteg olyasmi, amire nem is gondolnánk.

A fülszöveg azt ígéri, hogy bármi megtörténhet. Mi volt az első gondolat, ami megfogalmazódott benned, amikor eldöntötted, hogy egy teljesen hétköznapi lányt fogsz beletenni egy mágikus világba? Melyik volt a legnehezebb rész a világépítés során?

LM: Mindenképp olyan könyvet/könyveket szerettem volna írni, ami ötvözi a lélektani mondanivalókat a kedvenc műfajommal, a romantikus fantasyval. Hanna egész életében arra vágyik, hogy valaki végre kiszakítsa a saját világából, és eltűnhessen. Így én megadtam Hannának, amit szeretett volna, és ez az utazás nem csak egy fantasy, hanem egyben megmutatja Hanna belső útját is. A világépítéssel kapcsolatban azt mondanám, hogy minél több könyv készül el a sorozatból, annál nehezebb, hiszen mindig újabb és újabb szeletét mutatom meg a világnak. Viszont ebben a sorozatban nem a világépítésen van a hangsúly, a mágikus környezet sok esetben eszköz ahhoz, amit el szeretnék mondani.

Hanna az öt mágikus lénnyel tart, akik azt állítják, hogy ő a démonkirály lánya. Ez a motívum egyfajta találd meg az igazságot történetet is sejtet. Megosztanád velünk, mi volt az, ami a legjobban inspirált ebben a rejtélyes szálban?

LM: Hanna önmegtalálása, illetve annak az üzenete, hogy ha nem olyan életet élsz, ami igazán te vagy, vagy nem törekszel azt elérni, az mennyire elnyomhat, és mennyire depresszióba taszíthat. Hanna megtalálja önmagát, hiszen identitásának egy nagyon fontos részére derül fény - arra, hogy ő valójában démon. Ezután elkezdheti felfedezni azt az énjét, amelyik eddig el volt nyomva, és az erejét, amelyet eddig nem ismert. Csak ezután tud önazonos lenni, és minél inkább önmaga, annál jobban is érzi magát.

A regényt rengeteg nevetéssel és humorral írtad meg. Hogyan segítette a humor Hanna karakterfejlődését, és miért tartottad fontosnak, hogy ez a hangvétel végigkísérje a történetet, még a legszívszorítóbb pillanatokban is?

LM: Hanna a humor segítségével küzd meg rengeteg helyzettel, és szerintem ez sokakra igaz a hétköznapi életben is. Úgy gondolom, a nevetés rengetegszer gyógyír, és tényleg egy pozitív megküzdési mechanizmusnak gondolom. A helyzet vicces/abszurd oldalának meglátása és az ezen való nevetés sok mindenen átsegíthet. Amikor a Rage and freedom-ot megírtam, nagyon erősen bennem volt ez a szarkasztikus életérzés, amit mindenképpen meg akartam jeleníteni a könyv lapjain is.

Melyik karakter megírása jelentette a legnagyobb kihívást, és ki az, akit a leginkább a szívedbe zártál?

LM: A legnagyobb kihívás számomra Ben volt, mind a Rage and freedom-ban, mind a Misery and hope-ban, mivel ő sajnos egy igazi bántalmazó karakter, aki hosszasan végigkíséri a történetet. Nehéz lenne dönteni, kit zártam leginkább a szívembe, mivel mindannyiójukat nagyon szeretem, és mindig azt érzem magamhoz legközelebb állónak, akiről éppen írok.

A könyv egy mindent elsöprő szerelemet ígér. A traumatizált főhősnő szempontjából nézve, hogyan építetted fel ezt a szerelmi szálat, és mi volt a legfontosabb üzenet, amit közvetíteni szerettél volna általa?

LM: Lucas hónapokig megfigyeli Hannát, mielőtt még először igaziból találkoznának. Ezalatt az idő alatt Hanna nem éppen a legjobb időszakát éli, hiszen depressziós, kiégett... Lucas mégis beleszeret. Azt az üzenetet szerettem volna ezzel átadni, hogy Hanna szerethető, akkor is, amikor a legrosszabb állapotában van. Szerettem volna, ha az olvasó, aki esetleg azonosul Hannával, azt érzi, nem a mentális problémái, vagy a mélypontjai határozzák meg a szerethetőségét.

Köszönjük a közreműködést, Liza!