Kételyek és illúziók fogságában – Interjú Lilly Shade íróval

A történet egyedi módon egy időhurkot használ, hogy a főszereplő megélje a múltat. Hogyan született meg ez az ötlet, és mi volt a legnagyobb kihívás egy ilyen bonyolult cselekményszál megírásakor?

LS: Az ötletelés azzal a kérdéssel indult meg bennem, hogy mi történne akkor, ha valaki újraélhetné a múltját, hiszen olyan sokan gondoljuk úgy, hogy ha lehetne akkor változtatnánk rajta, de vajon tényleg így tennénk? Hogyan változna meg a múltunk, ha nem csak emlékezni, hanem új döntéseket hozni, új kapcsolatokat kialakítani is képesek volnánk? A legnagyobb kihívás azt hiszem, ennek a dilemmának az átadása volt, hogy az olvasó is elgondolkodjon azon, vajon ő mit tenne, ha lehetősége volna.

A fülszöveg utal rá, hogy a valóság, a hazugságok és az illúziók fontos szerepet játszanak. Mennyire volt nehéz egy ilyen kiszámíthatatlan valóságot felépíteni, anélkül, hogy az olvasó elveszítené a fonalat?

LS: A nehézsége talán abban rejlett, hogy meglegyen a belső koherencia, hogy az olvasó átlássa mi mikor történik, mi az okozat és mik a következmények. Igyekeztem átadni, hogy ha az ember visszafordulhatna a múltja felé, miközben a valóságban élhetne, milyen árat kellene fizetnie a döntéseiért.

Heshin egy bérgyilkos, aki a magány rideg fogságában él, mégis lehetőséget kap arra, hogy megtapasztalja a szeretetet és a gondoskodást. Mi volt a legfontosabb szempont a karakterfejlődésének megírásakor, és mi az, ami Heshint végül rábírja arra, hogy elkezdje felvenni a harcot a múltjával szemben?

LS: Heshin kezdetben hideg, elszigetelt, erős védőfallal él, elsősorban a túlélésre és a feladatainak teljesítésére koncentrál. Úgy gondolom, hogy az ilyen karakter esetén fontos, hogy a fejlődés ne legyen túl gyors, kell, hogy a múlt terhei áthassák, de egyúttal olyan ösztönzők legyenek, amelyekkel aztán szembe tud majd nézni. Ami végül rábírja a változtatásra az a felismerés, hogy van aki szeretni tudja, akiben bízhat, és akiért megéri másnak lenni.

A karakter sokáig az érzelmei ellen küzd. Melyik volt a legnehezebb érzés, amit meg kellett élnie a cselekmény során, és mi volt a célod ezzel a belső küzdelemmel?

LS: A legnehezebb belső küzdelme egy kettős érzés volt, amikor a múltban elkövetett dolgok, a bérgyilkos énje, a halál, aminek ő az okozója egyszeriben csak szembe jön vele, miközben képtelen hinni abban, hogy valaki megbízik benne. Valahol fél a sebezhetőségtől, mert felismeri, hogy nem csak a külső ellenséggel kell megküzdenie, hanem önmagával is.

A regény központi kérdése, hogy vajon megéri-e a szerelmet választani egy kegyetlen világban. Mi a te személyes válaszod erre a kérdésre?

LS: Majdnem mindig megéri. A szeretet egy kegyetlen világban is emberré tesz minket. Szerelem nélkül élni túlélés, de szerelemmel élni élet.

A történet bemutatja, hogy a sötétségből van kiút, de a múlt sosem ereszt el teljesen. Mennyire fontos, hogy a szereplők ne csak győzzenek a “gonosz” felett, hanem szembenézzenek a saját bűneikkel is?

LS: Nagyon fontos, mert az, hogy legyőzzük a „külső gonoszt”, kevés, ha közben bennünk marad a fájdalom, amit a saját bűneink okoznak. Heshin példája közvetíti azt az üzenetet, hogy a valódi erő nem abban van, hogy senki sem tud kárt tenni benned, hanem abban, hogy vállalod a felelősséget és megküzdesz a hibáidból, bűneidből eredő sebekkel.

A fülszöveg egyetlen szóval utal rá, hogy a regény az örökös kételyek és gyanakvások világát mutatja be. Milyen üzenetet szánsz azoknak az olvasóknak, akik egy hasonló, bizalmatlan világban élnek?

LS: Leginkább azt, hogy nem vagy egyedül, még ha így is érzed. A kételyek, a bizalmatlanság lehet, hogy védekezés, de végső soron inkább gátak. Hinni kell abban, hogy a szeretet nem egy luxuscikk, hanem erőforrás, és igenis van kiút, még ha áldozatokkal is jár.

Köszönjük a közreműködést, Lilla!