A fülszöveg alapján a könyved sokkal több, mint egy egyszerű romantikus regény, hiszen mélyebb gondolatokat és magasztosabb érzéseket is ígér. Hogyan sikerült egy erotikus történetbe ilyen komplex lelki tartalmat csempészned? Mit tartasz a legfontosabb gondolatnak, amit az olvasók magukkal vihetnek a könyvből?

KBA:  Nehézséget okozott volna úgy megírnom egy szerelmi történetet, hogy a karaktereim életének összetettségétől és mélységétől elválasztom a szexualitást, vagy fordítva. Ahogyan a különböző helyzetek ránk gyakorolt hatása, a megéléseink sokszínűsége, árnyaltsága, a kapcsolataink változása, és annyi minden más az élet része, úgy a vágy, a testiség is hozzátartozik. Persze a hangsúlyok elhelyezése a könyvemben már más kérdés. Remélem, találtam valamiféle egyensúlyt...

Mivel a Vörös Rengeteg szeptember közepén fog megjelenni, eddig csupán néhányan olvasták a kéziratot, ám tőlük egyöntetűen azt a visszajelzést kaptam: több van benne, mint, amit elsőre közlök róla, azaz, hogy egy egyszerű romantikus-erotikus regény lenne. Mindenesetre bátortalan kezdő íróként úgy gondolom, az olvasó ítélheti meg, mennyire érthető és átérezhető mindaz, amit ki szerettem volna fejezni, például a főhősnőm, Holly lelki alkatával, vívódásaival vagy a különböző szimbólumokkal, amiket el-el rejtettem a könyvben. Sok apróbb üzenet, utalás található a Vörös Rengetegben, ám nem merészkednék odáig, hogy megtippeljem, melyik érinti majd meg az olvasót, és mi lesz az, amit mindezekből magával vihet. Viszont talán az egyik felszín alatt hömpölygő, mégis jelentőséggel bíró gondolat – amit legtisztábban egy világhírű, hazánkban igen megosztó pszichológus, Feldmár András fejezett ki –, megfontolásra érdemes, miszerint: a szeretet belső élmény, tehát ha érezzük, nincs szükség arra, bizonygassák. Ebből az értelmezési keretből is vizsgálható a regény fő konfliktusa, hiszen az olvasó sokáig nem tudja eldönteni: a főhősnő naivitása áll-e szemben néhány karakter korábbi, egyértelmű tapasztalatával, vagy Holly józan belátású, saját érzéseit elfogadni, megélni képes ember, aki belülről is érzi a kapcsolódást.

Holly visszatér gyermekkora vadregényes tájára, ahol szembesül a valóság és a gyermeki fantázia közötti különbségekkel. Mi volt a legfontosabb inspiráció ehhez a dualitáshoz?

KBA:  Évekkel korábban írtam egy ifjúsági fantasy regényt, amit ma sem tárnék a nyilvánosság elé, mert bármennyire is szeretem ezt a műfajt, úgy érzem, nem tudtam benne kiteljesedni. A megálmodott karaktereim, valamint a könyv történetmagja azonban nem hagyott nyugodni, így tavaly nyáron arra gondoltam, jó alap lehetne egy felnőtteknek, elsősorban női célközönségnek szóló kötethez, amiben a főhősnő egykori meséje mérvadó a szereplők közti viszonyokban, és megágyaz a kibontakozó konfliktusnak. A fejezetek Holly gyermeki képzeletében életre kelt meséjének felnőtt átirataival, mottókkal kezdődnek, amelyek a regény egy pontján ki is csúcsosodnak. E meserészletek tehát nem öncélúan haladnak az eseményekkel.

Az inspirációt főként belső világomból és megélt tapasztalatokból merítettem. Kislányként engem is – akárcsak Hollyt – több fiúbarát vett körül, akik olyanok voltak számomra, mint a testvérek. Máig foglalkoztat a kérdés, mi lett volna, ha velük nőhetek fel. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam, mert az új környezetemben, főként a kamaszéveimben hasonló baráti társaságra leltem.

A könyv egy központi kérdést is feltesz: „…ha megérinted, elveszted önmagad…” – vajon elég erősek-e Holly gondolatai, hogy távol maradjon a gonosz szereplőtől? Milyen mélységeket rejt ez a mondat, és hogyan kapcsolódik a főszereplő belső harcához és a választásaihoz?

KBA:  Sajnos erre a kérdésre nem tudnék anélkül válaszolni, hogy ne spoilereznék, de annyit elárulhatok, ez a mondat Holly gyermekkorában bírt fontos jelentéssel, amely az énvédő mechanizmusából, valamint az elfojtott érzéseiből fakadt. A regény környezetére és karaktereire gyakran használom a meséjéből vett megnevezéseket, amelyek szimbolizálják azt a látásmódot, ahogyan kislányként tekintett az őt körülvevő helyszínekre, emberekre.

A romantikus szál egy mostohabáttyal is kibontakozik, aki a képzelt birodalmának eszményi hőse volt. Milyen szerepet játszik a mostohabáty karaktere a történetben, és milyen érzelmi konfliktusokat generál ez a speciális kapcsolat Hollyban?

KBA:  Holly visszatérése a mostohaapjához és mostohabátyjához, Anthonyhoz nem csupán azért lesz meghatározó számára, mert újra találkozhat az egykor oly nagyon szeretett emberekkel, hanem mert kapcsolódni tud ahhoz a tizenkét évvel korábbi énrészéhez, amely még teljesnek érzete magát. Anthony az egyik központi figurája a regénynek. Az iránta érzett szeretet kikerülhetetlen belső vívódások elé állítják Hollyt. A fejében ugyanis makacsul él egy kép arról, milyen jelentőséggel, tisztasággal bír a kapcsolatuk, amely lassan változni kezd, átértékelődik. Nehéz erről bármi konkrétumot úgy elárulni, hogy ne rántsam le a leplet a kulcsfontosságú mozzanatokról. Talán annyit mégis elmondhatok: Anthony mindig a stabilitást, a megbízhatóságot jelentette Holly számára.

A Vörös Rengeteg címe is nagyon beszédes. Mit szimbolizál ez a könyvben, és hogyan tükrözi Holly “utazását” és az események kibontakozását?

KBA:  A Vörös Rengeteg a főhősnő meséjének egyik színhelye, amit a vadregényes Redwood ihletett, a birtok, ahol kislányként a szeretteivel élt. Képzelt világát kettéosztotta: a jóság és az erény földjét, a Vörös Rengeteget állította szembe az Éjkirály, a romlottság és kapzsiság birodalmával. Így a Vörös Rengeteg oldalán harcoló eszményi hős, Anthony, a Fény lovagja, és parányi csapata küzdött az Éjsötét herceggel, valamint annak gátlástalan apjával. Redwood, és így a Vörös Rengeteg a pozitív otthon képét jelenti.

Köszönjük a közreműködést az írónőnek! 

Vörös rengeteg

K.B. Ashby

Előrendelem a könyvet