Időutazás a nagyszülők karácsonyába – Interjú Nagy Eszter szerzővel
A karácsonyi rohanásban sokszor érezzük úgy, hogy elveszik az ünnep valódi lényege. Vágyunk a csendre, a hópelyhek lassú táncára, a kályha melegére és azokra a történetekre, amiket a nagyszüleink meséltek. Nagy Eszter Régi idők karácsonya című, saját maga által illusztrált mesekönyve pontosan ezt a hiányt pótolja: visszarepít minket egy békésebb, hagyománytisztelő világba. A szerzővel beszélgettünk személyes emlékekről, a mai gyerekek "lelassításáról" és arról, miért fontos, hogy néha a lisztet szitáló nagymamát lássuk a hóesésben.
A könyved a régi idők karácsonyát idézi. Van olyan saját, gyermekkori karácsonyi emléked (egy illat, egy tárgy, egy szokás), amit beleszőttél valamelyik mesébe, és ami a legközelebb áll a szívedhez?
NE: Elmondhatom, hogy az összes történet nagyon közel áll hozzám, mivel többségében a nagyszüleim elbeszélései alapján íródtak. Mégis talán kiemelném a kötet legszemélyesebb történetét a „Nagymama pogácsát süt” című mesét, amit saját édesanyám elvesztése ihletett. Azóta is emlegetjük a lányaimmal, hogy ha esik a hó, akkor a nagymama éppen lisztet szitál a pogácsához az égben. 😊
Három kislány édesanyjaként mit tapasztalsz: a mai, digitális világban felnövő gyerekeket mennyire tudják megérinteni ezek a lassabb, vidéki, hagyománytisztelő történetek karácsonykor? Mi a titka, hogy ráhangolódjanak?
NE: Érdemes ezeket már kicsi kortól olvasni, amikor a gyerekek még nyitottak erre a ma már teljesen ismeretlen „világra”. Tapasztalatom alapján, megmarad bennük később is szép emlékként. Bár felgyorsult a világ, de attól még a kisgyermekekben is ott van az igény, hogy lelassuljanak, csak nem tudják hogyan is kellene. Ezért tartom fontosnak az esti meseolvasást, amikor megtapasztalják a valódi elcsendesedést és a saját fantáziájukat használni.
A könyvet saját magad illusztráltad. Van olyan rajz a kötetben, ami számodra a legtökéletesebben foglalja össze azt a "hópelyhes téli esték hangulatát", amit a fülszöveg is ígér? Melyik az és miért?
NE: Nagyon szerettem illusztrálni ezt a könyvemet, talán az a kép adja vissza az igazi téli hangulatot, amit a „A varázs pokróc” című történethez készítettem.
Van olyan karácsonyi hagyományod, ami íróként is inspirál, vagy amit sosem hagynál ki az ünnepi készülődésből?
NE: A családommal mindig magát a készülést, a várakozást szeretjük. Lányaimmal pici koruk óta sütünk mézeskalácsot és elmegyünk együtt egy közeli cukrászdába egy finom forró csokit inni.
Szerinted milyen egy tökéletes könyv a karácsonyfa alá? És a te könyved miért lenne az?
NE: Amikor könyvet választunk, mindig az a legfontosabb, hogy az, akinek ajándékozzuk, milyen személyiség, mi az érdeklődési köre. Számára az lesz a tökéletes könyv. Amiben az én mesekönyvem egyedi, az talán az, hogy a hagyományos magyar karácsonyi szokásokat mutatja be a történetek által. Visszahozza azt a hangulatot, amikor még nem az ajándék volt a karácsony lényege, amikor a családoknak az együtt töltött idő fontos volt és nem egy kötelező feladat.
Köszönjük Eszternek a válaszokat, kellemes karácsonyi készülődést kívánunk!