Karmikus szerelem és gyógyulás: Két hét és négy nap a lélek mélyéig – Interjú Faragó Maiával

A Karmikus léptek egy önéletrajzi ihletésű, lélektani regény. Mennyire volt nehéz megnyílni az olvasóknak, és hogyan sikerült egy ilyen mélyen személyes történetet regénnyé formálni?

FM: Nehéz leginkább magam előtt volt megnyílni, nem is az Olvasóknak. Bár, ahhoz is kell ám bátorság, az tény! Magamat volt hosszú idő arra rábírni, hogy újra írni tudjak, pláne egy ilyen témáról. 2023 szeptemberében jutottam el arra a pontra, hogy éreztem, most már menni fog. Úgy működöm, hogy a traumáimról, ha nem is beszélek, de elkezdem kiírni magamból. Beledolgozom azt versekbe, novellákba, könyvekbe, rajzokba… egyszóval művészet terápiázok. Volt viszont egy hosszú 8-9 hónap 2022 és 2023 között, amikor úgy eltelt az idő, hogy mai napig nem tudom felidézni, mi is történt velem, s egyetlen verssor sem született tollamból. Aztán az említett szeptemberi hónapban ismét elkezdtem táncolni, s amint felszabadult bennem rengeteg pozitív energia a mozgás örömének hatására, úgy kezdett el megnyílni a lelkem is. Maga a regény ötlete utána pedig hirtelen jött, még engem is váratlanul ért. Bár, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy első regényem folytatását terveztem, de nem tudtam, hogyan. Az élet megadta hozzá az inspirációt, csak idő kellett, hogy meg is tudjam úgy fogalmazni, amit mertem vállalni is egy könyvben. Viszont ez a regény önmagában is megállja a helyét, ezt hozzá kell tennem, tehát nem feltétel, hogy az első regényem ismerje az Olvasó. Egy szombat reggelre ébredve spontán szárnyalni kezdett bennem az ihlet, már aznap megírtam az első 5 fejezetet, s összesen két hét és négy nap telt el a befejezéséig. Szinte ösztönösen jött a folyamat, az ötletek a borítóhoz, a szerkezethez, a fejezetekhez, a szereplőkhöz, a mű üzenete is világos volt számomra. Minden olyan gyorsan történt, s olyan intenzív volt, de cseppet sem bántam, hogy meglovagoltam a pillanat ihletettségét, s repültem vele. A végeredménnyel magam is megleptem, mert éreztem, hogy rendkívül szókimondó, igaz, mély mű született, mely legőszintébb az eddigi könyveim között, pedig minden verseskötetemben is levetkőztettem már a lelkem, nem egyszer. Brutális módon felszabadító volt számomra is megírni a regényt. Ahogyan Rényi Ádám íróval történő beszélgetésemben is említettem a Léptek könyvbemutatóján: volt egy könyv előtti és egy könyv utáni állapotom. Könyveim közül ez az eddigi leginkább “szívgyermekem”, állandóan mozog a valóság s fantázia határvonalán, mely néha oly vékony, hogy bármelyik irányba érezhető áthallás. Ebben a könyvemben vannak leginkább önéletrajzi elemek, akár szó szerint is, ettől a valahai leghitelesebb alkotás tollamból. Viszont, fontos azt is kiemelnem, hogy csak önéletrajzi ihletésű a regény, ahogyan Te is jól írtad, mert nem szeretném, ha azt hinné az Olvasó, hogy amit leírtam a könyvben, az valóban mind megtörtént a valóságban is, mert jócskán vannak azért benne olyan események, melyeket az én képzeletem tett hozzá a végső műhöz.

A karma fogalma központi szerepet játszik a könyvben. Mit jelent számodra a "karmikus szerelem" fogalma, és hogyan segíthet ez a koncepció az olvasóknak a saját kapcsolataik megértésében?

FM: Én voltam a legnagyobb szkeptikus azzal kapcsolatban, amikor azt hallottam: van olyan szerelmi kapcsolódás, ami karmikusan talál meg, van, amit úgy hívnak, hogy ikerláng kapcsolat, meg duál pár... Persze, persze, bólogattam… aztán… elért hozzám egy ilyen mély kapcsolódás. Valaki soha életében nem tapasztal meg ilyen jellegű kapcsolatot, de nekem megadatott. Kevés ideig tartó öröm volt benne, de annál mélyebb volt. Csak az én részemről tudok nyilatkozni: mi már rég nem vagyunk együtt, de mai napig érzem a másikat, az is biztos. Bár szerencsére egyre ritkábban. Mert közben én is továbbléptem... A valóságban nem beszélünk, álmomban éjjel viszont szokott kommunikálni velem. Érdekes dolgok ezek, igaz? Felkavaró… aztán ezt is elfogadod. Amikor ezt megéltem, teljesen átalakult a szerelemről és addig a kapcsolatokról gondolt minden ideám. Mert az ilyen jellegű megtapasztalás felülírja azt. Ilyen egyébként is egyszer van az életben... Érzed, hogy átalakul az érzés, de ez egy örök kapcsolódás, valahogyan mindig egységben leszel azzal a másikkal, mindig ott marad köztetek ez a kapocs, ha együtt nem is vagytok már, mint pár. Megérzed, ha vele bármilyen nagyobb életesemény történik, vagy változás… Történhet bármi, lehet távolság, lehet szakadék, lehet nulla kommunikáció… érzed… őt… és ezt az érzést. Nem tudod elnyomni, nem tudod visszautasítani, nem tudod irányítani. Elfogadni igen. S megőrizni mindazt a bölcs tanítást, amit neked adott az egész kapcsolat, s azt tudod „hasznosítani” iránymutatásul az életedben... Hogy mi az, amit már biztos nem akarsz s keresel, mi az, amit igen, s hol vannak a határok.

A történet egy titkos napló formájában bontakozik ki. Miért érezted fontosnak, hogy ezen a különleges, intim formán keresztül meséld el Camilla történetét, és mit ad hozzá ez a narratívához?

FM: Ezt elárulhatom: az valóban igaz a könyvből, hogy egy álom-naplót kezdtem el írni a megtapasztalásaimról, s ezért kapta végül a napló formát ez a könyv is. A belső munkájával az embernek ugye kevés dialógusa van, de sokkal személyesebb, s mélyrehatóbb az, ha valaki a belső gondolatairól ír, közelebb hozza az Olvasóhoz szerintem a mondanivalót... hogy mennyire fontos magunkban rendbe tenni a dolgokat egy veszteség után, hogy ebben nem tudjuk magunkat siettetni, nem is szabad, de mennyire fontos, hogy ezt a lelki munkát elkezdjük. Kevés ilyen könyvet olvastam, ahol inkább erre helyezik a hangsúlyt. Viszont utána tudunk tiszta lappal, igazán továbblépni, máskülönben hordjuk a következő kapcsolatunkba a sérüléseinket. Illetve, az is a fejemben volt, hogy az első regény... ott is naplóbejegyzések voltak, tehát arra gondoltam, milyen jó, hogy ezt a vonalat itt is tudom folytatni. Sokszor egyébként a lelkünkben lezajlott dolgok, a ki nem mondott szavak sokkal fontosabbak, mint az, hogy mi zajlik kívül... Igyekeztem azonban figyelni arra, hogy legyen annyi párbeszéd, mint amennyi belső, lelki folyamatot leíró rész, hogy könnyed legyen olvasni.

A regény egy önismereti út története is. Milyen reménnyel szeretnéd, ha az olvasó letenné a könyvet, miután végigkövette Camilla érzelmi átalakulását?

FM: Mindenképpen azt akartam közvetíteni, hogy érhet bármi, megvan az erő bennünk ahhoz, hogy feldolgozzuk a veszteségeket, traumákat, s ott van a löket a továbblépéshez, s hogy újrakezdjük. Higgy magadban, s a belső erődben! Ez a legfontosabb! Ne külső hatástól, ne is jelektől, ne más személytől várd a feloldozást, hanem ez saját magadon belül egy olyan lelki munka, önismereti út, melybe bátran vágj bele! Nem baj, ha hibázol, de tanulsz s fejlődsz. Sokkal több ez, mint egy love story: a regényben sem az a lényegi pont igazán, kit választ végül Camilla, hanem miért… s hogyan jut el odáig. Ahogy egy olvasóm írta már nekem elolvasván a könyvet: „a Karmikus léptek megmutatja, hogyan lesz a szenvedésből szabadság, és a sebekből fény.”

A főszereplő, Camilla színésznő. Mennyire volt fontos, hogy a történet a művészvilágban játszódjon? Milyen mélységet ad ez a közeg Camilla karakterének és a belső vívódásainak?

FM: Ezt a vonalat szintén az első regényemben... indítottam... Ott is, és itt is azt akartam hangsúlyozni, hogy bizony vannak olyan színészek, akik nem elérhetetlen, beképzelt emberek, hanem ugyanolyan esendőek, mint bárki, ugyanolyan problémákkal küzdünk, mint bárki más, csak talán hatványozottabban érzékenyebbek, őrlődő típusok vagyunk. Azt hiszem, ezt a részt a mostani időszakban nem is kell ecsetelnem: a művészvilágban rengeteg érzékeny lelkű... empata jellem van. S hajlamosak vagyunk rendkívül bezárni… Úgy, hogy a környezetünkből senki, semmit ne vegyen észre. Azért írom egyes szám első személyben, mert nekem is van színészi múltam. A művészbirodalom elég törékeny... azt szerettem volna, hogy erre is rávilágítsak Camilla történetében... Azért is volt fontos, mert mivel van személyes rálátásom is erre a közegre, ezért biztonságosan tudtam mozogni benne, s így ez az „összetevő” is őszintén s hitelesen hathat a történeten belül.

A fülszöveg szerint a történetben a karma fogalma végig jelen van. Mit gondolsz, milyen szerepet játszanak az emberi döntések a sorsunk alakításában, még akkor is, ha a karma fogalma ott lebeg felettünk?

FM: Ez egy nagyon érdekes, s összetett dolog. A szeretetben, a jóság erejében mindig hittem... Viszont, mindig ott van a szabad akarat is, mely sok mindent felülírhat vagy másfelé terel. Egy ideig. Ám, ha valaminek van karmikus üzenete számodra, akkor így is, úgy is, de míg dolgod van vele, visszatalál hozzád. Ez nem csak egy személy lehet, hanem egy olyan téma is... Ez a karmikus feladat. Senki más nem fog dolgozni helyetted ezen... Te tudod letenni a „pakkot”. Nem érted, miért fogod ki ugyanazt a helyzetet, pedig azért talál meg mindig, mert még dolgod van vele, még nem fogod fel, hogy érted van az egész... Ez viszont emberi döntés kérdése, hogy szembenézünk-e ezzel, vagy egyáltalán észleljük-e a feladatot, akarunk-e ezen dolgozni. Ha nem, vagy odázzuk, akkor úgyis addig-addig kapjuk vissza, míg nem kezdünk el vele foglalkozni. Igazából okolhatunk valami megtörténéséért körülményt, más tényezőt, de az, hogyan viseltetünk iránta, az valójában rajtunk és a döntésünkön múlik... Az pedig szintén rajtunk múlik, hogyan fogadjuk azt, s hogyan éljük meg a történéseket. Tehát: nincs örökké ráhatásunk a történésekre, nem mindig rajtunk múlik, amit kapunk, de az igen, hogyan fogadjuk, s dönthetünk, miként lépünk vele tovább.

Ha többi könyvemre, vagy más művészi tartalmat keresel Tőlem, itt megtalálsz: https://lelekszirmok.hu

Köszönjük szépen a közreműködést, Maia!