Szerepek a világban – Hogyan egyensúlyozzunk és maradjunk önmagunk? - interjú Erberling Judittal
A mai világban a nők és férfiak is számtalan szerepben kell, hogy helytálljanak: anya/apa, partner, dolgozó, barát, háztartásvezető. Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt ezek között a szerepek között anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat? Erberling Judit, a Szirmok című kötet szerzője osztja meg gondolatait és tapasztalatait arról, hogyan navigálhatunk a modern élet kihívásai között, és miért elengedhetetlen az önismeret és a minőségi kommunikáció a belső béke megőrzéséhe
A mai nő számos szerepben helytáll: anya, partner, dolgozó, barát, háztartásvezető stb. Hogyan éled meg Te ezt az egyensúlyozást? Mik a legnagyobb kihívások, és hogyan találod meg az autentikus önmagadat ezek között a szerepek között? Milyen belső konfliktusokat szülhet ez?
Erberling Judit: Nagyon aktuális kérdések, manapság kifejezetten előtérben vannak amúgy is. Ezzel együtt azonban nem gondolom, hogy ez a sokszereplős helytállás kifejezetten a mai világ nőit érintő jelenség. Úgy gondolom, hogy már hosszú évek óta szükséges a különböző szerepek között egyensúlyoznia a nőknek, de tovább megyek, nem kevés férfinak is.
Én magam, ahogy szerintem mások is, van, hogy nehezebben, van, hogy könnyebben veszem ezt. Igazából az ember az idővel beleszokik és természetes közegeként éli meg a sokszereplős életet. Habár bármelyik ember képes helytállni a fentebb felsorolt szerepekben, legyen akár nő, akár férfi, addig a tapasztalatom azt mutatja, hogy egyes tevékenységekre a nők szeme és figyelme sokkal fogékonyabb, míg más szerepekben a férfiak azok, akik előbb látnak meg dolgokat, és nincs ez másképp ezen területek menedzselésével sem.
Úgy gondolom, hogy minden ezekkel együtt járó konfliktus, nehézség, kihívás leküzdhető, amennyiben az ember partnerre, társra talál a másikban. Olyan társra, aki ugyanúgy felvállalja ezeket a szerepeket, hiszen nem működik valami, ha csak az egyik fél cipeli a terheket. Mindehhez szerintem elengedhetetlen a minőségi kommunikáció, a másik tisztelete és szeretete, valamint önmagunk megbecsülése is. Sőt, talán az önismeret az, ami igazán elengedhetetlen. Tudunk kell, hogy mi az, amit vállalni tudunk, mi az, amit nem.
Más a helyzet, amikor valaki együlálló. Olyankor minden feladat az egyénre hárul. Éltem egyedül is korábban, a házasságom előtt, és igazából azt kell mondanom, hogy ha az embernek van egy minimális érzéke a logisztikához, az ideje menedzseléséhez és akarja is, hogy ez működjön, akkor meg tudja oldani a szerepeit. Természetesen nem feltétlenül mindig ugyanazon a szinten, hiszen emberek vagyunk és mindenkinek vannak jobb és rosszabb periódusok az életében, éppúgy, ahogy vannak zsúfoltabb és lazább napok is.
Persze mindezt tovább árnyalhatja még sok minden. Lehet az ember például együlálló szülő, dolgozhat akár két állásban; ezek mind – valljuk meg őszintén – egyértelműen megnehezítik a navigációt a szerepek között. És nem csak olykor, hanem minden nap.
Az egyén belső konfliktusai sem könnyítik meg, akármi is a kiváltó oka az adott konfliktusnak. Lehet, hogy akár pont a szerepek közötti navigáció nehézsége. Megoldás lehet akár egy baráti beszélgetés erre, hogy valaki más friss szemmel, külső szemlélőként miként látja, de segítség lehet egy szakember is akár. Nem szégyen – semmivel kapcsolatban – szakemberhez fordulni. Nézhetjük ezt úgy, hogy ha én nem vagyok tetőfedő, akkor szakembert fogok hívni a tetőm megjavításához. Egyáltalán nem szégyen, miért lenne akkor szégyen az, ha a belső konfliktusok feloldásához segítséget kér az ember?
Köszönjük szépen a gondolataidat, Judit!