Félelem helyett bátorság: A mese, ami segíthet jó emberré válni – Interjú Bombicz Judittal

A Mesék elalvás előtt már a második kiadást éli meg, csodás új illusztrációkkal. Hogyan döntöttél az újrakiadás mellett, és milyen érzés volt ismét találkozni a mesékkel és a szereplőkkel?

BJ: Valójában már akkor döntöttem az újrakiadás mellett, amikor megszűnt az a kiadó, ahol az első kiadás jelent meg. A nálam fellelhető példányok is új gazdára találtak, ráadásul úgy éreztem, sokkal szebb és méltóbb kinézete is lehet a mesekönyvnek, ezért az illusztrátorral, Hiczkó Zsuzsival megbeszéltük, hogy készít plusz rajzokat nekem, így ezt a könyvet is olyan tematikával készíthetjük el, ahogy a másik két megjelent könyvemet is. Ennél is szerettem volna, ha színes háttéren olvashatóak a mesék, ha ebben is van minden mese előtt egy felvezető oldal, ahol a cím és egy illusztráció látható. Ezen kívül szerettem volna a borítóképet is kiegészíteni egy kisebb díszítéssel a jobb felső sarokban. A mese szereplőivel a második kiadás előtt is rendszeresen együtt voltam, hiszen ők bennem élnek akkor is, ha már mesekönyvbe kerültek. Valamilyen apropóból sokszor teret is kérnek maguknak, így jó néhányszor újra olvasom egy-egy mesémet.

A mesékben beszélő egerek, manók és érző növények is szerepelnek. Mi inspirálja a karakterek megalkotását, és hogyan találod meg a közös hangot a kicsikkel és a nagyokkal egyaránt?

BJ: Mesekarakter bárkiből és bármiből lehet. Az egyik mesében például beszélő, érző bútorok vannak, s a főszereplő egy nagyon régi állólámpa. Ennek rövid sztorija van. Éppen Édesapáméknál töltöttem egy kis időt, apát tanítottam az internet és a számítógép rejtelmeire. Közben neki más dolga is volt, így én is elfoglaltam magam. Beszélgettem pótanyukámmal, de közben máson járt az eszem. Folyton elém ugrott a nagyszoba egyik sarkában ácsorgó állólámpa és folyamatosan teret kért magának. Úgyhogy engedtem az unszolásnak, bevonultam a számítógép elé és megírtam a mesét, amíg Édesapa mással töltötte az idejét. Gyermekkorom óta megtalálom a hangot minden korosztállyal, úgyhogy erre sosem kellett treníroznom. Valamiért a legtöbb ember szívesen kiönti a szívét-lelkét nekem akkor is, ha életünkben először találkozunk. Valószínűleg alapból van bennem valami olyan képesség, ami megnyitja az embereket felém, én pedig szívesen meghallgatok bárkit. Legyen az kicsi, nagy, gyermek vagy felnőtt.

Mi a legfontosabb üzenet, amit a meséiddel szeretnél átadni a gyerekeknek, és hogyan segíthetnek a szülőknek a mesék az esti rutin kialakításában?

BJt: Sajnos folyamatosan azt látom, hogy az emberiség nagy része kezdi elfelejteni, vagy már el is felejtette, hogy valójában mik az életben a legfontosabb dolgok. Rengetegen szinte istenként tisztelik a pénzt... Tény, hogy anyagi világban élünk, így mindenkinek szüksége van rá (de nem az összesre és nem is mindenáron). Számomra sokkal fontosabbak azok az értékek, amiket nem lehet pénzen megvásárolni, viszont ezek teszik igazán emberré, JÓ EMBERRÉ magát az embert. Sorolhatnám ezeket nagyon sokáig, de csak a legfontosabbakat mondom: szeretet, barátság, tisztelet, segítőkészség, becsület, elfogadás…stb. Meséimmel ezeket szeretném megtanítani a gyerekeknek, akik még nagyon is fogékonyak erre. A mesék pedig azóta segítenek a szülőknek az esti rutinban, amióta csak léteznek. Egy jól megválasztott mese nyugalmat ad, pihentető álmot hozhat a kicsik számára. Elhessegetheti a rossz dolgokat, biztonságot adhat, főleg, ha a hozzájuk legközelebb állótól, a szülőktől hallják ezeket. Beleélhetik magukat kedvenc hőseik kalandjaiba, sőt, akár példát is állíthatunk eléjük ezekkel... A félelmet bátorsággá, az utálatot akár szeretetté is változtathatjuk a mesékkel! Természetesen nem mindegy, mit mesélünk a kicsiknek, hiszen ennek a fordítottja is működhet.

A Mesék elalvás előtt ideális lefekvés előtti olvasmány. Mit gondolsz, miért fontos a mese az elalvás előtti rutinban, és milyen hatással van a gyerekek fejlődésére?

BJ: Úgy gondolom, erre a kérdésre is a fentiek adhatnak választ. A kicsik minőségi alvását, pihenését biztosíthatjuk egy kellően megválasztott, kedves mesével, ami eltereli a gondolataikat a nappal történt dolgokról, amik akár kellemetlenek is lehetnek. A mesék lélekformálóak, személyiségformálóak is lehetnek, melyekkel megalapozhatjuk gyermekünk kiegyensúlyozott és pozitív lelki fejlődését. Konkrétan a Mesék elalvás előtt című könyvemről nagyon sok szülő nyilatkozott úgy, hogy igazán találó címet kapott a kiadvány. Olyannyira, hogy nagyon sok esetben nem csak a gyerekek álmosodtak el a benne található meséktől, hanem maguk a szülők is, akik szintén jobban, nyugodtabban pihentek ezután. Azt hiszem, ennél nagyobb méltatást nem is tudtak volna adni erre a mesekönyvemre.

A mesékben találkozhatunk beszélő tárgyakkal és növényekkel. A meséiden keresztül milyen üzenetet szeretnél közvetíteni a természettel vagy a minket körülvevő világgal kapcsolatban?

BJ: Amióta csak értelemmel rendelkezem, tehát pici koromtól kezdve, mindig is a természet volt az igazán természetes közegem. Imádtam kirándulni, erdőben, vízparton tölteni az időmet, amennyit csak lehetett. Mindig érdekelt az állat- és növényvilág... Sosem értettem azokat az embereket, akik egy kirándulásra magukkal viszik az ételt, az italt, elcipelik bárhová, de a már kiürült, sokkal könnyebben hordozható csomagolásokat eldobálják, ahelyett, hogy magukkal vinnék egy szeméttárolóig. Mi olyan nehéz ebben? Úgy érzem, ezek az emberek „fordítva vannak bekötve”. Azt hiszik, ők irányítják a világot, a természetet. Ez nagyon arrogáns viselkedés, ráadásul nagyfokú tudatlanságról tesznek tanúbizonyságot. Hiszen, ha nem vigyázunk a természetre, magára a Földre, akkor egy idő után nem lesz hol élnie az emberiségnek, elpusztítjuk azt a bolygót, amelyik életet ad... Lényegében én erre próbálom tanítani a kicsiket. Arra, hogy óvják a környezetüket, az erdőket, vizeket, hiszen csak így találkozhatnak azokkal az állatokkal, növényekkel, amikről a meséimben olvasnak. Próbálom mutatni nekik, milyen nagy dolog, amikor nem csak egymást, hanem a minket körülvevő életteret is szeretjük, tiszteljük, vigyázunk rá. Ezzel tudok leginkább hozzájárulni a környezetvédelemhez. A mesékben található rejtett tanításokkal, melyek szórakozva maradnak meg a gyermekekben, s melyeket talán felnőtt korukban sem fognak elfelejteni.

Köszönjük a közreműködést, Judit!