Magyar gyökerek, nomád erő és a belső harc egy epikus fantasyben - interjú Bogár Erikával

A regényedben visszatér a nomád, vándorló élet, majd a letelepedés. Mi inspirált arra, hogy az őrzők figuráját megalkosd, és milyen célt szántál nekik a történetben?

BE: Az Őrző-t a honfoglalás kori magyar történelem és kultúra ihlette, így a benne fontos szerepet játszó harcosokat is. Diákszínpados koromban feldolgoztuk a témát. A csoport vezetőinek köszönhetően, sokat tanulhattunk a történelmi, régészeti és néprajzi vonatozásokról. Az első fantasyk, amiket olvastam általában kelta és angolszász kultúrán alapuló történetek voltak. Amikor magam is írni kezdtem, nem éreztem elégnek a tudásomat történelmi regényekhez. Így maradt a másik kedvencem a fantasy, abból is az epikus, ám magyar alapokkal. Az őrzők a hagyományok, a múlt őrzői, de nemcsak a fegyverekhez és a harchoz értenek. Nomád, közösségi életmódjuknál fogva ismerik a természet törvényeit és egymásra vannak utalva. Egy várban, városban élő gyerek számára a legjobb mesterek.

Triar a törzsfők legfiatalabbika, de az egyetlen, aki képes a Krón követői elleni harcot vezetni. Milyen tulajdonságokkal ruháztad fel őt, hogy hihetően és hitelesen tudja ellátni ezt a szerepet?

BE: Az előző gondolatot folytatva: az őrzők Triar tanítói. Nemcsak harcolni tanul tőlük, az életmódjukat is átveszi. Megtanul életben maradni a szabad természetben: vadászik, szállást épít, felelősséget vállal magáért, a rábízott harcosokért. Emiatt összetettebb ismeretekkel rendelkezik, mint a többi városias körülmények között élő törzsfő. Triart ezek a tapasztalatok nem mindig jó irányba formálták, kitartó, ami néha makacsságba vált; büszke, bátor, de kegyetlenné is válik. Ezáltal "belülről" is ismeri az ellenfeleit.

A történetben két istenség, Mia és Krón áll szemben egymással. Mennyire volt fontos, hogy a jó és a rossz hagyományos fantasy-koncepciója helyett egy komplexebb, mitológiai rendszert hozz létre?

BE: A regény mitológiája is a magyar hagyományokban gyökerezik. A démonok istene, Krón megfelel a hagyományos fantasy istenképnek. A magyar hitvilágra, néprajzi, vallási hagyományokra épül viszont Mia alakja. Ihletői a magyarság ősi istenasszonyai, köztük a Boldogasszony, akit később a kereszténység felvételével összemostak Máriával. Triar aranymarlája egy különösen okos kétszarvú hátas, nem beszél, de a táltoslovakhoz hasonlatos. Mintájául az akhal-teke közép-ázsiai lófajta szolgált, melyet a sztyeppei lovas nomád népek tenyésztettek, és a szőre fémes csillogású.

A fülszöveg szerint az őrzők tudása, ősi harcmodora újra értékessé válik. Hogyan dolgoztad ki az ősi harcmodort, és mi a szerepe a nomád hagyományoknak a modern, letelepedett világban?

BE: Az ősi harcmodor mögött szintén magyar történelmi ismeretek állnak, ebben Kristó Gyula, Lengyel Dénes, László Gyula munkái, illetve íjász barátokkal, hagyományőrzőkkel folytatott beszélgetések, rendezvényeken szerzett közvetlen tapasztalatok segítettek. Fontos szerepet kap a regényben egy más jellegű tudás is, amit a táltosok őriznek. Ennek megtestesítője Lakor. A gyógynövényekkel való gyógyítás, illetve a könyvben megjelenő ünnepi szertartások is néprajzi, régészeti alapokra épülnek. Tullia népe békében él, amikor a démon megjelenik, a törzsfőknek kisszámú a testőrsége, mert egy ideje már külső hatalom sem fenyegette az országot, így tulajdonképpen rákényszerülnek arra, hogy az őrzőkhöz – az akkoriban bujdosókként élő harcosokhoz – forduljanak védelemért.

Milyen üzenetet szánsz azoknak az olvasóknak, akik egy olyan világban élnek, ahol a könnyű élet és a gazdagság reménye sokakat a sötétség felé vonz?

BE:  Úgy vélem, Triar, vagyis az Őrző élete a legjobb példa erre. Hiszen Triar egyáltalán nem hibátlan, ahogy mi magunk sem vagyunk azok. Ha a gazdagság nem is vonzotta, egy időre a sötétség hatása alá került. Hozott rossz döntéseket, sokszor viselkedett helytelenül, azokkal is, akik szerették őt vagy nem érdemelték meg azt, amit elkövetett ellenük. Ám ha védelemre, bátor tettekre volt szükség, akkor képes volt áldozatot hozni. Ha nem is regényes mértékkel, de Triar élete a mai hétköznapokban is lehet jó minta.

Köszönjük a közreműködést, Erika!