Demércek, neonkatonák és a belső démonok harca – Interjú Aurora Lewis Turnerrel

A regényed világában a demércek a hét főbűnt testesítik meg. Hogyan építetted fel ezt a komplex rendszert, és miért éppen a bujaság-demérc lett a történeted központi figurája?

ALT:  Az eredetmítosz szerint kezdetben az emberek "üresek voltak", se jók, se rosszak. Aztán a kilenc istenség közül volt egy, aki ezt megelégelte, és kihívások elé szerette volna állítani őket. Hét követte a példáját, egy ellenállt. Az ellenállóból neonkristályok lettek, melyek a neonkatonákban élnek tovább, míg a felbujtóból lett a demérckirály, a követőiből pedig a hét főbűn demércei, akik különböző módokon hozzák kísértésbe az emberiséget. A főbűnök persze az eltelt évezredek során mutálódtak és újfajta demércek alakultak (pl. stressz-demérc, függőség-demérc stb.) Hogy miért pont a bujaság kerül itt előtérbe? Egyrészt azért, mert a neonkatonákat úgy lehet kiiktatni, ha megkísértik őket. És csak izgalmasabbak Konrád és Léna túlfűtött (szó)csatái, mintha mondjuk egy falánkság-demérc egy hamburgerrel próbálná elérni ugyanazt. :) BTW: annyit elárulok, ez lett a legerotikusabb regényem mind közül.

Főhősöd, Tátrai Magdaléna kettős életet él: nappal tanár, éjjel demércek réme. Mennyire volt nehéz megteremteni ezt a kettősséget, és hogyan egyeztetted a hétköznapi, emberi oldalt a benne élő szörnnyel

ALT:  Már a neve is utal a kettősségre: Magdaként tanár, Lénaként neonkatona, aki a demércek vérét ontja. Ha az egyik szerepben tündököl, akkor igyekszik megfeledkezni a másikról, és ugyanez fordítva. Aztán persze jön valaki, aki rádöbbenti arra, hogy Magdalénaként is szerethető, és nem feltétlen kell választania két énje között. Amúgy a neonkatonáknak elég egy pár óra "töltés" alvás helyett, úgyhogy úgy is lehetne jellemezni, hogy nappal Magda, éjjel Léna, és a két énje legalább olyan váltakozó konfliktusban áll egymással, mint a nappal és az éjszaka. Mégsincs meg egyik a másik nélkül. A benne élő szörny pedig leginkább Konrád közelében tiltakozik az ellen, hogy láncra verve, jólnevelt demérc-gyilkosként viselkedjen.

A fülszöveg utal egy kierőszakolt szövetségre és egy kölcsönös gyűlöletre a főszereplők között. Melyik volt a legnagyobb kihívás a közös dinamikájuk megírásakor?

ALT:  Mivel a gyűlölet adott (legalábbis Magdaléna részéről), hiszen Léna neonkatona, Konrád pedig demérc, inkább a közös munka jelentett kihívást a regény megírása során. Vagyis inkább a fokozatosság, miszerint a nő beszűkült nézőpontja napról napra kitágul, és ezt épp egy sátáni bujaság-demérc éri el nála. Számára ez egyszerre megrettentő és szörnyen csábító. Ez a szemléletváltás nem jó, ha rögtön a regény elején megtörténik, vagy ha a végén egy csapásra megváltozik az adott karakter, itt fontos a vegypontos adagolás. Nehéz úgy megírni, hogy hiteles legyen. Remélem, azért sikerült :)

A cselekmény egy évszázados bűntény felgöngyölítése körül forog, amely személyesen is érinti a főhőst. Hogyan adagoltad a rejtélyt, és mennyire volt fontos számodra, hogy a múlt árnyai is visszaköszönjenek a jelenben?

ALT:  A múlt arányai egyfajta alapot jelentenek a regényben, miszerint a demérckirály megölt valakit, aki fontos volt Magdalénának, és emiatt elhatározta, hogy levadássza és kivégzi, meg persze útközben irtja a többi demércet is, ahol csak éri. Aztán történik egy gyilkosság, ami felidézi főhősünkben a régi korok fájdalmát. Ekkor leomlik a fagyos álarc, és felszakadnak a régi sebek. Ezeknek a sebeknek nagy jelentőségük van, de maga a történet leginkább az újabb gyilkosság(ok) felgöngyölítéséről szól.

A regény egyik központi kérdése, hogy vajon ellenállunk-e a kísértésnek?! Miért tartottad fontosnak, hogy egy olyan történetet írj, amelyben a főszereplő a saját démonaival küzd?

ALT:  Mindenkit próbára tesznek: kísértésbe hoz minket az élet. És sokszor előfordul, hogy ami szent meggyőződésünk, az mégsem annyira szent. ':) Magdaléna is viseli ezt a fajta szemellenzőt, ami szépen lassan lekerül róla. Gondoltam, fontos hangsúlyozni, hogy saját magunk vagyunk a legnagyobb gyengeségünk, de a legnagyobb erősségünk is egyben. Igen, itt a főszereplő szó szerint küzd a saját démonaival. És két lehetőség van: vagy megöli őket, vagy behódol nekik. De ha ez utóbbi történik, vajon életben marad? A regényből kiderül.

Köszönöm a közreműködést, Aurora!