Kategóriák
Termék részletek


Abby Winter - A múlt fogságában (ebook)

Abby Winter - A múlt fogságában (ebook)
1 490 Ft

Műfaj:

romantikus, erotikus regény

Kiadás:

2018, Magánkiadás

Adatok:

366 oldal, ISBN ePub 978-615-00-3774-5

366 oldal, ISBN mobi 978-615-00-3775-2

Ajánlás:

18 éven felülieknek

Abby Winter további könyvei

 

  • Vivien nem akart mást, csak új életet kezdeni egy új városban, és túllépni a múlt fájdalmain. Napközben egy lakberendező vállalkozást vezet, éjszaka pedig férfiakat csavar az ujja köré. Alapszabály, hogy mindegyikkel csak egy éjszakát tölt el, hiszen érzelmeknek nincs helye az életében. 
    Daniel egy jól menő cég vezérigazgatójaként mindent megkapott az élettől, amit csak lehetett. Gazdag, támogató családot, hatalmat, pénzt és nőket. 
    Egy nem várt találkozás, egy szenvedélyes éjszaka és minden megváltozik. 
    Mi történik, ha ez az éjszaka mindkettőjük életében fontosabb lesz, mint azt gondolták? 
    Vajon Vivien ki tud lépni a múlt fogságából? 
    Mi lesz, ha a fájdalmas emlékek újra a felszínre törnek? Ha váratlanul visszatér a múltja? Meg tudnak birkózni a titokkal, ami napvilágra kerül? 
    Csalódás, szenvedély, szerelem egy történetben.

  • Részlet a könyvből:

    Vivien

    Szombat van. A tükör és a gardróbom között megtett út, már a maratoni táv hosszával is megegyezik. Bulizni megyek a kollégáimmal, és keresem a megfelelő ruhát. Na, ez az, ami sosincs meg egy nő szekrényében. Pedig az általam felhalmozott készletet még a Harrods is megirigyelhetné. Amióta saját vállalkozásba fogtam, és több ügyfelem van, a keresetem egy részét ruhákra költöm. Próbálom meggyőzni magam, hogy ez befektetés, bár, aki jobban ismer tudja, hogy ez az egyik gyógyszerem. Amióta, lassan hat éve, hátat fordítottam az előző életemnek, ebben élem ki magam. Na meg, hogy ezekben a csodákban elcsábítsam azt a sok önelégült barmot. Hát igen, ők meg a másik gyógyszerem. Merengésemből a telefonom csörgése zökkent ki.

    –Katie!

    –Vivien! Kész vagy már? Vagy még mindig a szekrénybe vagy betemetkezve? – Hiába, kedvenc és eddigi egyetlen barátnőm nagyon jól ismer. Már húsz éve vagyunk barátnők, és ha ő nem lenne, talán már én sem lennék.

    –Ne gúnyolódj! Válogatok! – mondom sértődötten.

    – Ne szarozz! Vedd ki a legelsőt, ami a kezedbe akad és gyere! Neked minden jól áll!- Igaz, ami igaz. M-es méretemhez százhetvenöt centi bujaság párosul. Hosszú barna hajam a lapockámig ér és enyhén hullámos. A szemem, mint az éjszaka, legalábbis Katie szerint. Szerintem egyszerűen csak barna, ami néha feketébe hajló. Mindenesetre ez a kombó okozta a vesztem. Egy darabig nem is bírtam a tükörbe nézni. De Katie kirángatott a pokol legmélyebb bugyrából. Megráztam magam.

    - Mit gondolsz? Piros legyen vagy fekete? – tartom magam elé két kedvenc darabomat.

    - Legyen a piros! Abban vadító vagy! – udvarol tovább a barátnőm, de nem vitatkozom.

    - Te mit veszel fel?

    - Feketét!

    - Te meg abban vagy vadító! – mosolygok. Pont az ellentétem. Haja szőke, vállig érő, szeme pedig kék, mint a tenger. Picit alacsonyabb nálam, de tipikus példája a kicsi a bors, de erős mondásnak.

    - Miért nem az a cél?

    - De igen. – Amikor a történteket és a családomat hátrahagyva Birminghamből Londonba költöztem, Katie minden kérés nélkül velem jött. Nem volt könnyű neki elviselni a családom támadását, ráadásul engem is rehabilitálnia kellett, de nem ismerek még egy ilyen erős nőt, mint ő.

    - Akkor kapsz fél órát és lenn várlak egy taxival.

    - Ok. Sietek!

    - Ajánlom is! – azzal bontotta is a vonalat. Nem is értem, miért nem jött át inkább. London egy csendes kis részén lakunk ugyanabban a tömbben csak másik lépcsőházban. Mikor hat éve idejöttünk, csak így tudtunk egymáshoz közel lakást bérelni.

    Fél óra múlva, teljes harci díszben, beszállok a taxiba és megölelem drága barátnőmet.

    - Kezdődhet a csábítás éjszakája? – vigyorog rám.

    - Igen, mehetünk. – azzal bediktálja kedvenc klubunk nevét, és már indulunk is.

    A Toxic nevű bár London buli negyedének központjában van. Már maga az épület is elég impozáns, pláne ha az ember belép. Mintha nem is ebben a világban lenne. Számomra picit futurisztikus, de Katie teljesen oda van tőle. Vagy inkább az itt fellelhető pasikért. Amint átjutunk a kidobók tengerén, mert körülbelül tíz ilyen kétajtós szekrényen kell átverekednünk magunkat, belépünk egy hatalmas galériás discoba. Semmi extra nem lenne a helyben, ha nem ezeket a színeket választották volna. Az egész terem hófehér, lámpák helyett kék ledek segítik a tájékozódást, illetve a tánctéren UV-fénnyel fokozzák a hangulatot. Az épület három emelet magas, de a földszinten csak a bejárattal szemben, a terem másik felében lehet leülni. Minden szinten félkör alakú boxok sorakoznak egymás mellett az épület teljes szélességében. A hatalmas tánctér a földszinten található, a bejárattól úgy három méterre. Különlegessége, hogy három lépcsőfokkal az eredeti szint fölé emelkedik, így egy kicsit olyan érzése van az embernek, mintha kirakatban lenne. A bárok a földszint két szélén, balra és jobbra is találhatók, de lámpát ott sem látni, csak a szintén kék ledek világítják meg a pultot és az italokat tartó polcok szegélyét is. Olyan, mintha valami jégbarlangban lennénk, de ami miatt én szeretem ezt a helyet, az a zene. Imádok táncolni, és köszönhetően a klassz Dj-nek, itt meg is tehetem. Elsétáltunk a bárba, kikértük az első kör koktélunkat, és vártuk, hogy Maggie, a másik kolléganőnk megérkezzen. Így hárman alkottuk a Sweet Dream csapatát. A céget Katievel alapítottuk, miután eljöttünk otthonról. Ő tervező volt, és varrónő, én pedig lakberendező. Maggiet később vettük fel, amikor beindult az üzletünk. Ő lett a mi mindenesünk, könyvelő és titkárnő egyben. Kicsit visszafogottabb, mint mi, de ezzel nincs nehéz dolga. Katie épp kikéri a második kört, mikor mellénk ül.

    - Hello csajok!

    - Na, végre! Kicsit le vagy maradva! – piszkálta Katie.

    - Nehogy azt hidd! – mosolygott kacéran.

    - Csak nem? – kérdeztük egyszerre.

    - De igen! – kacsintott ránk. Maggie már rég próbálja elcsábítani a szomszédjában lakó Mike-ot. – Csak egy ital volt, semmi több, de már ez is haladás.

    Eközben megérkezett a következő körünk a szexi pultostól. Összekoccintottuk poharainkat, indulhat az este. Amint ez is lecsúszott, már mentünk is a tánctérre. Elfoglaltuk a szokásos helyünket, összeütöttük a tenyerünket, és nevetve táncolni kezdtünk.

    Daniel

    - Mr. Waters! Ms. Davis van itt. – szólt be a titkárnőm az irodámba.

    - Küldje be! - Mit akarhat megint? Az ablak felé fordultam. Nem mondom, hogy elegem van belőle, de azért feltűnően sokat járkál mostanában az irodámba. Igaz, hogy a munka se kevés, de néha az az érzésem, más van a látogatások hátterében. A gondolatra mosolyra húztam a szám. Merengésemből a látókörömbe kúszó szőkeség ébresztett fel. Lassan balra fordítottam a fejem, és ránéztem. Sokat sejtető pillantással meredt rám.

    - Hello Daniel.

    - Hello szépségem! Mi szél hozott erre? – fordultam teljes testemmel feléje. Hát, most hogy látom, megelevenedtek az előbbi képzelgéseim. Szép lassan végigvezettem a tekintetem rajta. Egy vékony kabát takarta a ruháját és egy magas sarkú cipő volt rajta. Mire újra a szemébe néztem már szaporábban is vette a levegőt. Tudtam én, hogy mást szeretne! De ha erre vágyik, rajtam ne múljon!

    - Mit akarsz? – lassan kioldotta a kabátján az övet, és el kezdte kigombolni. Öltözéke nem sokat hagyott a képzeletre. Oh, a francba! Egy hófehér csipke bugyi és egy hozzá illő melltartó volt rajta. A látvány is elég volt, hogy a farkam keményedni kezdjen. Nem voltam híve az irodai szexnek, de ma kivételt teszek, ebben már biztos voltam. Közelebb gurultam hozzá a székemmel, és az ölembe rántottam, mire ő felsikoltott.

    - Mire számítottál, mikor felvetted ezt a rongyot? – szorítottam meg a csípőjét, miközben megharaptam a nyakát.

    - Erre! – nyögte kéjesen, és bújt még közelebb hozzám. – Rád! – akadt benne a szó, mikor felkaptam, és az asztalomra dobtam. Könnyedén meg tudtam tenni, mert alig volt ötven kiló, én meg elég jó edzésben voltam. Lehúztam róla a kabátot, hogy ne legyen útban, és elhajítottam. A lába közé álltam, egyik kezemmel megszorítottam a nyakát, mire felszisszent. Igen, ez vagyok, bébi! Nem fogok finomkodni vele, csak azért, mert együtt dolgozunk. Dugni akart, megkapja. Láttam, ahogy a vágy átveszi az uralmat a teste fölött, és már tudtam, hogy nem fog ellenkezni. Vadul tapadtam a szájára. Olyan heves voltam, hogy még a fogunk is összekoccant, de amikor elszakadtam a szájától, hogy tovább kényeztessem a nyakát, hangosan felnyögött. Hanyatt fektettem az asztalon és miközben hangosan zilált, letéptem a bugyiját. Újabb nyögés volt a jutalmam. Szerettem, ha odaadóak, és nem kell a betörésükkel foglalkoznom. Egy ujjamat végighúztam nedvességtől csillogó punciján, mire homorította a hátát. Azért, hogy ne ficánkoljon, melle közé téve kezem, lefogtam. Egy ujjamat beledugtam, és izgatni kezdtem. Mivel mozogni nem nagyon tudott, a fejét forgatta, és közben kéjesen nyögött.

    - Ne kínozz Daniel! – emelte rám a tekintetét – Csak dugj meg!

    - Ahogy óhajtod! – merev farkam már szabadulásért kiáltott, így nem kellett kétszer mondania. Lehúztam a cipzárt a nadrágomon, őt pedig az asztalról. Amint egymással szemben álltunk, újra megcsókoltam. Mikor karjait a nyakam köré akarta fonni, megragadtam a derekát, és megfordítottam. Szőke haját egy oldalra tettem, és végigcsókoltam a nyakát egészen a füléig, majd vissza és beleharaptam a vállába, mire hangosan felnyögött.

    - Daniel.

    Rálöktem hassal az asztalomra, és szétfeszítettem a lábát, hogy hozzáférjek. Kezemet a hátára tettem, nehogy eszébe jusson mozogni. A fiókból elővettem egy gumit, amit tartalékban tartottam, felhúztam, majd szó szerint felnyársaltam. A kéjes kis közjátékának köszönhetően már majdnem eldurrantam. Ő is föl volt húzva rendesen, mert alig dolgoztam rajta, máris szorítani kezdte a farkamat.

    - Várj még! - morogtam fölé hajolva.

    - Ahhoz túl jól csinálod! – sóhajtotta két lökés között.

    - Fogd be! – csaptam a fenekére, mire még hangosabb lett. Nekem sem kellett sok, még két erőteljes lökés és mindketten a csúcson voltunk. Őszintén, nem terveztem ilyen programot mára, de nem is gondoltam volna, hogy ebben a szőke ciklonban ennyi spiritusz van. Mikor csillapodott a légzésünk, felsegítettem, magam felé fordítottam, és végigsimítottam kipirult arcán.

    - Most már mehetsz! – Tágra nyílt a szeme, gondolom nem erre számított, de szó nélkül felvette a kabátját, és a bugyit a földről, majd kiballagott az irodámból. Jó kislány! Lehet, hogy megismételjük. Épp csak rendbe szedtem magam a fürdőben, mikor a haverom lépett be az irodámba.

    - Jól láttam, hogy Jessica billegett a lift felé? Mit keresett ma itt? Nem volt megbeszélés, vagy lemaradtam valamiről?

    - Valamiről lemaradtál az tény, de nem arról, amire gondolsz. – vigyorogtam elégedetten Martinra.

    - Az irodádban, Daniel? – kérte számon röhögve. – Egyszer ez lesz a veszted, öreg. Ha a faterod ezt megtudja, páros lábbal fog kirúgni innen, én meg majd intézhetem a papírügyeket. – csóválta a fejét még mindig mosolyogva. Martin volt az egyik legjobb haverom. A szüleink már nagyon rég óta barátok, és szerencsére úgy alakult, hogy mi is jól kijöttünk egymással. Mindketten az apánk nyomdokaiba léptünk, és nagyon jó sorunk volt. A szakmánkat szerettük, jók is voltunk benne és pénzünk is volt rendesen, amit szerettünk jól ki is használni. Martin azért egy kicsit visszafogottabb volt, mint én, de a bajban mindig számíthattunk egymásra. Sajnos, erre az összefogásra nem egyszer volt már szükségünk.

    - Nem fogja megtudni, ez csak egyszeri alkalom volt.

    - Na persze. Ezt te sem hitted el, ugye? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.

    - De igen. Többet nem fordul elő. Tudod, hogy házinyúlra nem lövök. – ültem le Martinnal szembe a kanapéra.

    - Te tudod, de jól gondold meg, mit csinálsz, mert apádat nem fogja érdekelni, hogy rólad van szó. Na, de mindegy is. Azért jöttem, hogy nincs-e kedved holnap este egy kis bulihoz?

    - Hülye kérdés. Mikor voltam én bármi jónak az elrontója? – vigyorogtam.

    - Sosem. Rendben, akkor tízkor a Toxicban találkozunk. – felállt és indult is kifelé.

    - Ok.

    A város legjobb szórakozóhelyének már csak az említése is feldobta a napomat. Már alig vártam, hogy becserkésszem újabb áldozatomat.

Webáruház készítés