Fülszöveg:
"Nem tudom, mi a jobb… Ha azt hisszük, különbözünk másoktól, vagy ha azt, hogy ugyanolyanok vagyunk?
Te mit gondolsz magadról? Más vagy, mint az ismerőseid?
És ez jó?
Én mindig másnak gondoltam magam. De jó értelemben? Ez szürke zóna.
Az a helyzet, hogy mai fejjel rájöttem: csak abban voltam más, hogy szélesebbre tártam az érzékenységem kapuját. Hagytam a lelkemnek megélni minden érzést, hagytam a szívemnek átélni minden szikrát, és hagytam az agyamnak, hogy mindeközben életben tartson.
Még akkor is, amikor a lelkem elvágyódott innen.
És én gondosan szavakba öntöttem mindent.
(Részlet az előszóból.)"
