Fülszöveg:
Vannak olyan történetek, amik valamiért nem kerülnek előtérbe, mintha elfelejtődnének, de valójában nem teszik. Ezek a históriák az elme padlásán vagy a tudatalatti pincéjében lappanganak az oda gyanútlanul betévedőkre várva. Ez persze nem egy horror, csak egy különös végzet-összjáték kezdete, ami valahogyan nem került be az Emlékkönnybe…
Kétszáz évvel repít minket vissza az emlékezet, ahol Wlasics Eszter kisasszonyra a felhőtlen és ártatlan szerelem mellett valami sorsszerű vész is leselkedik. A történelem talán pont centenáriumonként ismétli meg önmagát, így utólag; mert a kis polgárlány tette aztán egy egész családfára lesz kihatással – hetedíziglen.
„Majd ha te érzed a halálod, akkor mondd ezt el, és csakis az elsőszülöttednek, kérlek! Ne mondd ki, ne írd le, nyomot ne hagyj erről addig sehol sem! Intő jel ez, az én bűnöm, de ne legyen a ti terhetek…”
Hogyan és miért maradt ki ez a dolog az Emlékkönnyből? Most kiderül!
