Fülszöveg:
Túl kevés idő
Vannak sorsdöntő pillanatok.
Találkozások, melyek életünk hátralévő részét alapjaiban változtatják meg.
Mindig is azt hittem, hogy ilyen szerelem csak a filmekben van.
Aztán egy napon jött ő és rám mosolygott a tengerkék szemeivel, miközben selymes szőke hajában a napfény táncolt.
Őrületesen szerettük egymást Márkkal. Mindketten azt hittük, hogy az égvilágon semmi sem választhat el bennünket egymástól.
Tévedtünk.
Az utolsó emlékem róla az, hogy egy veszekedés után kilépett azon az ajtón.
A szívem ott és akkor millió szilánkra tört.
Márk elment, nekem pedig nem maradt más utána, csak a fájdalomtól ordító üresség.
Juli egy kamaszodó ikerpár egyedülálló édesanyjaként tengeti mindennapjait. Élete minden pillanatát átitatja a férje hiánya. Mindezt megnehezíti a lányával való állandó viaskodás, amiben a fia a kettejük közötti tűzfal és védőbástya egyben. Némi vigaszt nyújt neki a két legjobb barátja, ám még ők sem képesek kitörölni a szívéből az elmúlt év fájdalmát.
Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol.
A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés.
A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly’ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?
Túl hosszú út
Talán épp ideje, hogy egy újabb lépést tegyek a boldogság irányába.”
Juli új esélyt kap az élettől, hogy múltbéli veszteségének súlya alól felszabaduljon. Reménykeltő és egyben ijesztő a gondolat, hogy egy másik férfi oldalán megtalálhatja még a boldogságot. A múlt démonjaival azonban továbbra sem tud megküzdeni. Nehéz feladat elfogadni a megváltoztathatatlant és beengedni a boldogságot úgy, hogy már megtapasztalta, milyen törékeny is az élet. Nem könnyű döntés a barátságot szerelemre, a barátot társra cserélni, hiszen a szíve épsége a tét…
Vajon győzhet a jövő a visszatartó erő felett? Létezik kiút a múlt fogságából?
Arnold egy félresikerült kapcsolat után egyedül, mégis példaértékűen neveli a fiát, mígnem életébe váratlanul bekopogtat a szerelem. Úgy érzi, kész meghódítani a nőt, aki megsebzett szívén egy életre szóló heget visel, és képes elfogadni, hogy egy másik férfi emlékével kell osztoznia.
De vajon elég erős és kitartó a szerelme, hogy ledöntse a lelkiismeret sziklaszilárd falait?
Mennyire lesz hosszú és rögös az út a boldogság felé?
A Túl hosszú út lapjain két sérült ember lassú, óvatos egymásra találása elevenedik meg. Vajon le tudják győzni az élet rájuk leselkedő veszélyeit? Mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi lélek? Mennyi el nem sírt könny lakozik egy összetört szívben?
Ezekre a kérdésekre ad választ a regény, mely méltó folytatása és lezárása elődjének, a nagysikerű Túl kevés időnek.
