Fülszöveg:
„Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak megvan a kijelölt útja, amiről gyakran letérünk, mégis a cél felé megyünk, csak olykor kerülőutakon."
A történet minden felvezető nélkül az események közepébe vágva indul, aztán, mint egy gyorsvonat visz végig magával minket egészen az utolsó oldalig, hogy útközben felismerjük: a legnagyobb és legmélyebb tapasztalásokat akkor szerezzük, amikor úgy alakul, hogy az utunkat valami áthághatatlan akadály zárja el. Ilyenkor az Élet kerülőútra invitál minket, amely a mély tapasztalások és a fejlődés mellett a legizgalmasabb kalandokat és hatalmas felismeréseket hoz el számunkra.
Ezeken az utakon kísérhetjük végig a főhőst, Izabellát.
Iza és Balázs rózsaszín ködös szerelmi életében egymást váltják a fellángolások, a veszekedések és az édes kibékülések. Aztán jön a villámcsapásszerű fordulat… S miközben a jelen és a múlt eseményei között hánykolódva kirajzolódik előttünk a páros jelleme, és felsejlik a jövő, mi megállás nélkül száguldunk a végkifejlet felé... És egy pillanatra sem lehet hátradőlni, mert a gondolatainkat menet közben számtalan fordulat terelgeti tévútra.
A szereplők olyan szeretnivalók, olyan emberiek, hogy akár lehetnénk mi magunk is a helyükben.
Aki már olvasott az írónőtől, az sejti, hogy a bölcs tanítások mellett, melyek átszövik az oldalakat, a meglepő, csattanós végkifejlet sem marad el. Jómagam annyira elcsodálkoztam, hogy percekig csak bámultam a lapokat, s közben, nem titkolom, a könnyeim is kicsordultak.
Tarts velünk Te is Iza kerülőútjainak forgatagába!
Köszönöm szépen az élményt, amit a könyv által kaptam.
K. Edit
(Könyvmolyok szerint a világ)
