Bihary Péter- A falka (nyomtatott)

Kedves Olvasó!

Bihary Péter harmadik regényét tartja a kezében egy éven belül - azt hiszem, itt az ideje nagyon
komolyan venni a fickót.

Ebben a kötetben tovább bonyolódik ’A veszett kutyából’ már jól ismert Doki, a forrófejű, fiatal zsaru
élettörténete, akinek nem csak a szája, de a keze is elég gyakran eljár, miközben kötelességtudóan és
kissé túlfűtött igazságérzettel üldözi az utcákon a bűnt Papával és jó pár visszaköszönő, hasonszőrű
fenegyerekkel.
A valóság és a fikció lehengerlő egyvelege ez a regény; pattogós, mint a karikás ostor és
megállíthatatlan, mint egy orosz tank, másodpercek alatt bedarálva minden figyelmet.
Mert az van, hogy Bihary továbbra sem egy túltenyésztett zsúrfiú, nem finomkodik. Úgy írja, ahogy
kell, ahogy történt, vagy ahogy megalkotta a fantáziája, csak az hümmög nagy egyetértéssel őt
olvasva, aki átélte, megélte ezeket a drasztikusan és ellentmondást nem tűrően formálódó, viharos
’90-es éveket, amikor az alvilág és a fehérgalléros bűnözés lassan úgy összeforrt, hogy elfáradt,
kivérzett a legacélosabb igazságérzet is az ellene vívott, lehetetlen küzdelemben.

Bihary - még mindig, sőt, egyre inkább - a hazai literatúra Tell Vilmosa; pontosan céloz és telibe talál,
utánozhatatlan humorba mártott nyílhegyekkel:

„Azt mondják, korruptak a zsaruk. Faszt. Nem az a korrupció, hogy a mezítlábas eltesz egy ezrest,
vagy húszezret. Ez csak alamizsna. Az a korrupció, mikor olyan emberek élnek közöttünk, akik minden
felett állnak. Politikusok, a rendszerváltáskor meggazdagodott bűnözők, akik mára üzletemberekké
lettek. Aki közel van a tűzhöz, dúskál a javakban. Mi meg takarítjuk a szemetüket az utcán. (...) Hol a
faszban vagyunk? Mexikóban? Kolumbiában?”

A válasz a kötetben található.

Bridget Felber